14. A majdnem csók

- Elmondod végre miről akartál beszélni? – kérdeztem Billt, mikor egy kis boxban ültünk és figyeltük, ahogy Tom és szőke barátnője jókedvűen gurítják a színes labdákat, szinte minden bábut eltalálva ezzel.

- Ez nem egy könnyű téma. Nem tudom, mi lesz, ha elmondom, de nem bírom magamban tartani. Már hetek óta szeretném veled megbeszélni.

- Miről van szó? – a hangomból csak úgy sugárzott a félelem.

- Arról az éjszakáról, mikor bemutattam neked Leaht. És az erkélyen történt az a dolog… - ahogy kiejtette a szavakat, megfagyott az ereimben a vér. Bill tudja!? Bill tudja!

- Én…azt…szóval…nem. – dadogtam össze vissza és a körmeimet birizgáltam.

- Nem kell zavarban lenned. – fogta meg a kezem.

- Te végig tudtad?

- Igen, én csak… - mondanivalóját nem tudta befejezni, mert felálltam.

- Te végig tudtad és nem mondtad el. Te… tudod, hogy ez mit jelent számomra? És…áhh. – sietősen szedtem a lábaimat, nem érdekel hová, csak el onnan. Lehet kicsit túlreagáltam a helyzetet, de hát ő végig emlékezett rá, hogy smárolunk. És eltitkolta! Dühös voltam, és tudtam, hogy most csak egy ember segíthet.

- … és ő tudta. – fejezte be a mondatomat Matt.

- Igen. Szerinted jogosan vagyok dühös? – néztem rá. Az utcai lámpa fénye egész érdekes szemszögből világította meg az arcát.

- Persze. És szerintem bosszút kellene állnod.

- Bosszút? Jahj, Matt. Nem vagyunk már óvodások. – sóhajtva pillantottam fel az égre. A járda szélén ültünk a házuk előtt. Éjszaka volt, így egy autó sem járt arra szerencsére.

- Velem.

- Veled?

- Igen. Figyelj… szerintem neki is jelenthetett valamit az a csók. Szóval… állj bosszút úgy, hogy velem vagy.

- De… áhh, nem. Vagy nem tudom. Mi van, ha nem is érdekli majd? – néztem rá bizonytalanul.

- Akkor ez van. Legalább megtudod, milyen jól smárolok. – huncut mosoly húzódott a szájára.

- De hülye vagy. – nevettem el magam.

- Most komolyan. Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés. – éreztem, hogy ezt komolyan is gondolta, nem csak azért, hogy megszerezzen.

- Soha nem mondtad, hogy szeretsz.

- Most sem mondom.

- Akkor hát mit akarsz?

- Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez. – nézett mélyen a szemembe, és éreztem, ahogy arcom lassan elborítja a pír.

- Én… nem tudom, mit mondhatnék. – hajtottam le a fejem zavaromban.

- Mond, hogy igen. Hogy próbáljuk meg együtt. Ha nem megy, nem erőltetjük. – az állam alá nyúlt és lassan felemelte a fejem.

- Rendben. – mondtam bizonytalanul.

- Ez a beszéd. – mosolyogva hajolt oda, hogy megcsókoljon.

- De ne siessünk el semmit. Hisz ennek a kapcsolatnak a célja, hogy féltékennyé tegyem Billt, ne feledd. Szeretem Őt. – mondtam határozottan, a szemébe nézve.

- Oké. – halvány mosollyal az arcán megpuszilta a homlokom és magához ölelt.

Iszonyú bűntudat lett úrrá rajtam. Mit teszek, istenem? 2 fiút akarok tönkretenni. Matt, aki tényleg kedvel és annyira jól megértük egymást. Önzetlen és segíteni akar. De nem akarok neki fájdalmat okozni ezzel az egésszel. És Bill… az én szerelmem, aki észre sem vesz. A barátja vagyok, és ez így is fog maradni. De akkor mégis miért teszem ezt?