15. Dorothy rájön

- Mi is van most köztetek? Csak mert Matt úgy néz rád, mintha fel akarna falni.

- Hát, együtt vagyunk. – motyogtam miközben a szalvétákat hajtogattam a pult mögött. Drága barátnőm, Sarah most is szóval tartott.

- Elmondanám neked, hogy nem így néznek ki a szerelmesek, mint ti. Vagyis mint te.

- Mert nem is vagyok szerelmes. – sóhajtottam.

- Akkor mégis miért vagytok együtt?

- Mert…jól néz ki. – nem tudom miért, nem akartam neki is elmagyarázni az egész történetet.

- Áhh, értem… - nézett sejtelmesen.

- Kiviszem ezeket. – kaptam fel két csésze cappuchinot és egy házaspár elé tettem.

Nem sokan voltak aznap a kávéházban, óránként alig ha betévedt pár ember. Már épp az asztalokat töröltük le este Mattel, mikor nyílt az ajtó és Bill lépett be rajta. A szívem máris hevesebben vert.

- Szia kislány. – mosolyogva fogta meg a kezem és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Még fel sem fogtam mi van, máris átölelt. Azonban hamar észbe kaptam és kibújtam karjai közül.

- Miért jöttél ide? – nem voltam túl kedves és nem is haragudtam rá, de akartam, hogy tudja, nem felejtem el olyan könnyen hogy ”hazudott” nekem.

- Gondoltam beszélgethetnénk a múltkoriról.

- Azon már nincs mit megbeszélni.

- Dehogynem. Hazakísérlek, oké? – simogatta meg az arcom.

- Az nem fog menni, már van, aki hazakísérje. – lépett mellém Matt, aki eddig csendben figyelte a jelenetet.

- Ebbe most ne szólj bele légy szíves, Emmával beszéltem. – nézett nem túl kedvesen Matt szemébe a feketeség.

- Én meg azt mondtam, hogy szeretném én hazakísérni a barátnőmet. – kulcsolta össze az ujjainkat Matt. Nekem egy hang sem jött ki a torkomon, Bill pedig elsápadt.

- Mi? Hogy…ti…együtt…? – nézett nagy szemekkel.

- Igen. Nem tudtad?

- Valahogy nem említette…

- Minden olyan gyorsan történt. – suttogtam alig hallhatóan és nem mertem Billre nézni, inkább a padló mintázatát szuggeráltam.

- Ha lesz rám időd, majd szólj. – fordult meg és már csak azt láttam, ahogy az ajtó csapódik mögötte.

- Ezt most miért kellett? – förmedtem rá egyből Mattre.

- Hogy tudja, együtt vagyunk. – vonta meg a vállát. – De látod, nem nagyon hatotta meg.

- De ő a legjobb barátom. Tőlem kellett volna megtudnia.

- Megtudta, az a lényeg. Relax cica. – húzott magához a derekamnál fogva és szorosan tartott.

- Félek, hogy elveszítem. – néztem rá csalódottan.

- Ha igazán szeret, nem hagy elmenni. – cirógatta meg az arcom. Közel voltunk egymáshoz és szemei megbabonáztak. Mint a tenger, olyan gyönyörű volt. A pillantásom ez után a szájára csúszott és nem tagadtam, hogy abban a pillanatban érezni akartam a csókját.

- Akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg ezt a lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal. – ajkai huncut mosolyra húzódtak és én nem vártam tovább. A tarkójánál fogva lejjebb húztam és ajkaimat az övére tapasztottam. Óceáni mélységekig merültem egy olyan csókban, amely gyönyörűségesen különbözött az eddigiektől. Zavartalannak és végtelennek ígérkezett, és meglepett azzal, hogy csókabb volt annál, amit eddig fogalomként ismertem, kettőnkből kelt önálló életre, megelevenült. Illata, íze, zamata, forrósága, de még teste is volt. Képtelenség lett volna megkülönböztetni, ki kit simogat, cirógat, ölel,  saját bőrömet éppúgy éreztem, mint az övét, de ez mégsem az a csók volt. Nem az volt, aminél úgy éreztem, ha most meg kellene halnom, szívesen tenném, mert boldog vagyok. Az olyan csók csak Billel történhet meg…

Tom lágyan cirógatta a lány hasát az ágyon fekve. Szinte vágni lehetett köztük az szexuális feszültséget.

- Mi az? – támaszkodott mosolyogva a könyökére Dorothy.

- Én mindig szeretni foglak.
- Honnan tudod?
- Tudom.
- Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?
- Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.
- Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél és… - mondanivalóját nem tudta befejezni, mert egy szenvedélyes csókkal beléfojtotta afrofonatos hercege. Már teljesen elmerültek egymás édes ajkaiban, mikor halk kopogás után Bill belépett az ajtón, és szét sem nézett csak sóhajtva leült Tom ágyára.

- Hey, ha nem látnád, csajjal vagyok. – háborodott fel Tom.

- Te tudtad, hogy Mattel jár? – fel sem fogta Tom kérdését csak kattogott az agya.

- Tudtam. Pár napja elmondta.

- És nekem miért nem mondtad el? Tudod milyen volt attól a puhapöcstől ezt megtudni? – Bill talán a kelleténél kicsit jobban felhúzta magát.

- Mi van? Miért lenne baj, hogy járnak? – ült fel Tom, aki még mindig Dorothy kezét szorongatta.

- Nem az… csak… ki fogja használni és… ez így nem lesz jó. – kissé zavarba jött Bill és kifogásokat keresett.

- Te szereted őt. – szólalt meg halkan a lány.

- Mi? Dehogy szeretem.

- Dehogynem. – mosolyogva bólintott.

- Mondom, hogy nem! – háborodva felpattant és már csapódott is mögötte az ajtó.

- Mondom… szereti. – állapította meg újra Dorothy.