11. A munkahely

- Tom, én félek. – járkáltam fel s alá a szobámban miközben egy fehér toppot ügyeskedtem magamra.

- Mitől? Ez csak egy munka. Tök jó leszel, nyugodj meg.

- Jó, tudom. De félek, hogy béna leszek, hogy elrontok valamit, hogy nem fogadnak majd el a többiek.

- Baba, te nem lehetsz rossz. – mosolyogva kelt fel az ágyamról és elém lépve megpuszilta a homlokom. – Mehetünk?

- Ühüm. – sóhajtva bólintottam, felkaptam a táskám és Tom elvitt a kávéházba, ahol első munkanapom fogom tölteni. Mély levegőt vettem és beléptem az ajtón. Rögtön megcsapott a frissen főzött kávé finom illata. A hely maga, varázslatos és hangulatos volt. Ha az ember belépett, máris jó és biztonságos érzés töltötte el. De lehet, csak én vagyok elfogult.

- Szia. Biztosan te vagy Emma. Én Sarah vagyok. – ölelt meg egy hosszú fekete hajú lány. Kissé meglepődtem, de ő szóhoz sem hagyott jutni. – A főnök mondta, hogy ma új lány érkezik. Annyira örülök neked, most én vagyok itt az egyetlen lány, és végre nem csak engem fognak szívatni a srácok. Gyere, megmutatok mindent. – fogta a kezem és már húzott is maga után.

- Te mindig ennyit beszélsz? – kérdeztem mosolyogva.

- Oh, ne haragudj. Rossz szokásom. – álltunk meg a pult mögött.

- Nem baj, aranyos, ahogy magyarázol.

- Akkor jó, nem akarlak egyből elijeszteni. Szóval, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elmondjam, mi folyik itt… – kezdett hosszú magyarázásba. Minden elmondott a kávéházról, amit tudnom kellene. Mit hova kell tenni. Meddig tart a munkaidő. Milyen a kiszolgálás. De én kb. a 10. perctől már nem tudtam rá figyelni, mert megpillantottam egy srácot, aki nem is tudom miért, de megfogott. Ő is itt dolgozhatott, hisz a derekára kötött kötényen a kávéház emblémája szerepelt. Barna haja kissé a szemébe lógott, és gyönyörű kék szemei voltak. Mosolyogva tett egy nő elé egy szelet süteményt, majd rám pillantott. Egyenesen a szemembe, amitől rögtön elkaptam a tekintetem róla.

-… szóval ennyi lenne. – fejezte be mondanivalóját Sarah.

- Öhm oké. – bólintottam miközben a kezembe nyomta a kötényt, ami ugyanolyan volt, mint amit a srác viselt.

- A raktárba lerakhatod a táskád és…

- Figyelj Sarah…- szakítottam félbe. – Az a srác is itt dolgozik? – böktem fejemmel alig láthatóan a felünk közeledő srác elé.

- Igen, ő Matt. Vicces és kedves, de néha tud szemétkedni, vigyázz vele. – kacsintott.

- Jó reggelt a szép hölgyeknek. – ért oda elénk. Én nem mertem a szemébe nézni, de éreztem, hogy engem néz.

- Matt, ő Emma. Emma, ő itt Matt. – vette a kezébe az irányítást Sarah és be is mutatott minket.

- Szia. – mosolyogva hajolt hozzám és 2 puszit adott. Úgy látszik, itt eléggé közvetlen egymással mindenki. – Remélem bírod a strapát, mert itt aztán kell hajtani.

- Próbálkozom majd. – néztem a szemébe és elmosolyodtam.

- Helyes, de… - mondatát nem tudta folytatni, mert egy vendég jelezte, hogy fizetne, így el is sietett.

- Tetszel neki. – állapította ezt meg Sarah. De úgy, mintha csak azt mondta volna: Süt a nap.

- Mi… én? De…dehogy. – zavartan tűrtem fülem mögé a hajam.

- Dehogynem. Figyelj, 2 éve ismerem őt. Vagy…van valakid?

- Hát, nem. Nincs… nincs barátom.

- Akkor meg lazíts, és álljunk neki dolgozni, gyere. – mentünk a raktár felé, miközben megcsörrent a telefonom.

- Háló? – kaptam fel.

- Szia Tökmag. Mi újság? Milyen a munka? – sorolta kérdéseit Bill.

- Hát eddig jó. Megtudtam mindent a helyről és most fogok kezdeni. Próbálok nem bénázni.

- És a munkatársak jó fejek?

- Izéé, persze…jók, aham.

- Szerintem ez a válasz kis magyarázatot követel.

- Majd mesélek délután, de most le kell tennem.

- Rendben. Érezd jól magad, baba.

- Szia. – tettem le, és felakasztottam a táskám a fogasra.

- Méghogy nem vagy szerelmes. Kislány, te kivirultál az előbb.

- Nem azt mondtam, hogy nem vagyok szerelmes. Csak, hogy nincs pasim. – nyújtottam rá játékosan a nyelvem.

- Szerintem mi megleszünk.

- Én is így érzem. – mosolyogva.