6. Alkoholos befolyásoltság alatt

A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely. Ez járt nekem is. Mióta közölte velem Bill a ”remek” hírt, csak ez jár a fejemben, pedig már 2 hete volt. Dühöngtem, sírtam, toporzékoltam… a semmiért. Hisz én vagyok az a hülye, aki nem képes elmondani neki, hogy szereti. De mégis az volt a dologban a szomorú, hogy valójában kedvel engem, de évek óta csak barátként kedvelt. Őszintén és mélyen törődtünk a másikkal. Most meg itt állok dühöngő hormonok áldozataként, és valósággal belerokkanok a vágyba, hogy védelmezzem. Csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.

Így történt ez egy szombat este is, mikor egy buli keretében ünnepeltük meg David szülinapját. Igazából nem sok kedvem volt hozzá, de Tom nem hagyott békén, így elmentem. Annyira szívesen elmondanám neki az érzéseimet, hogy tudjon segíteni rajtam. Nagyon féltem, hisz akkor este láttam először Bill barátnőjét. Ott mutatta be. Ha nem utálnám a lányt, azt mondanám, hogy szép. De így… ronda, cicababa, nyávogós. 100 meg 100 indokot találnék, amiért nem illik Billhez.

Épp egy pohár pezsgőt iszogattam magányosan mikor ’szerelmem’ úgy döntött illő nekem is bemutatni újdonsült barátnőjét. A gyomrom ökölnyire szorult össze rögtön.

- Emma, be szeretném mutatni a barátnőmet, ő itt Leah. Kicsim, ő itt a legjobb barátnőm, Emma. – beszélt csillogó szemekkel, miközben a lány kezét szorongatta.

- Szia. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra…hát nem nagyon jött össze. Leah csak intett egyet, ebből is látszott, hogy ő sem kedvelt meg első látásra.

Ekkor valami csodálatos módon jött Tom és ”elrabolt” arra hivatkozva, hogy valami nagyon fontosat kell mondania. Láttam Bill arcán, hogy kétségek merültek fel benne.

- Na mi az a nagyon fontos? – ültem le vele az erkélyen elhelyezett kis puffokra.

- Semmi, csak láttam az arcodon, hogy nem vagy túl lelkes Leahval kapcsolatban. – közben ő rágyújtott.

- Miért lennék? Miatta nem foglalkozik velem Bill. Szó szerint leszar. – morcosan vettem ki a kezéből az égő nikotin rudat és jó mélyen beleszívtam.

- Tudod, hogy fontos vagy neki, de ez egy ilyen időszak. El kell fogadnod.

- És ha nem akarom elfogadni?

- Nincs nagyon más választásod.

- Elegem van. – sóhajtottam és a gyönyörűen kivilágított város fényeit néztem.

- Elhiszem, de kibírod. Segítek. – kulcsolta össze a kezeinket mosolyogva.

- Köszönöm. –döntöttem a vállára a fejem majd mivel alig 20 centire ültünk egymástól, hozzá tudtam bújni.

- Jobban lennél, ha smárolnánk? – huncut mosolyra húzta ajkait.

- Hm…talán igen. – néztem mélyen a szemébe.

- Komolyan? – látszott rajta az őszinte meglepődés.

- Aham, komolyan. – bólintottam és közeledtem felé, mire ő is megindult. 2 centire az ajkától megálltam. – Mondták már neked, hogy hülye szexista állat vagy?

- Párszor… - mondta és épp lekapott volna, mikor elhúzódtam.

- Úgy bírom, hogy mindig beveszed, hogy smárolnék veled. – vigyorogva –Amúgy is barátnőd van.

- Dehogy van. Csak néha járunk össze.

- Szexelni?

- Nem, nem adja könnyen magát.

- Mert okos és tudja, hogy csak a farkad után mész.

- Gonosz vagy… - húzta össze a szemöldökét és újabb cigit vett elő.

- Te meg meg fogsz halni 40 évesen, ha így folytatod. – vettem el tőle a cigit.

- Dehogy.

- De akkor megyek veled.

- Hülye vagy.

- Így szeretsz. – pislogtam angyalian mosolyogva.

- Jahj… ezek a mai fiatalok. – rázta meg a fejét
Felnevettem, majd tovább folytattuk ezt a felettébb ”okos” párbeszédet. Azt sem tudom meddig voltunk ott kint, de jó sokáig lehettünk. Ezt a következtetést pedig nem másból vontam le, minthogy egy jócskán ittas állapotban lévő Bill huppant mellénk.

- Hupp… sziasztok. – karolt át. Büdös alkoholszaga volt.

- Öcsi, mennyit ittál? – vigyorodott el Tom olyan ’ezazénöcsém’ mosollyal.

- Csak egy …kicsit, megünnepeltem mindenkivel David szülinapját. – nehezen szedte össze a mondatait.

- Hát, veszem észre, de… - ekkor megcsörrent a telefonra és magunkra is hagyott minket Billel, aminek nem nagyon örültem, hisz tudtam milyen Bill ittasan. Kiszámíthatatlan.

- Mi az kicsikém? Miért búslakodsz? – bújt a nyakamba.

- Nem szomorkodom. – toltam kissé el.

- Látom rajtad. Tudod, hogy nekem elmondhatod. – adott egy alkoholos nagy puszit az arcomra, amitől muszáj volt elmosolyodnom.

- Hiányzol… - mondtam és a szemébe néztem.

- De hát itt vagyok. – nézett értetlenül.

- Mindegy Bill, hagyjuk.

- Mond el, hogy mit gondolsz…

- Hát jó, most elmondhatom, hisz holnap semmire nem fogsz emlékezni, de legalább egyszer a szemedbe akarom mondani, hogy ...szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. – végig a szemébe néztem. Ám ekkor egy olyan dolgot tett amire életemben nem számítottam volna…