7. Az igazi csók

Csupán egy századmásodpercig habozott. Előrébb hajolt és rátapasztotta a száját a számra. Kikapcsolódott az egész világ, eltűnt a hold, az ég, felszívódtak az utcák is a semmiben. Csak ketten léteztünk a sötétségben, élve, létezve, elevenen. Hihetetlen, hogy az egyik percben még nyugodtan ültünk egymás mellett, a másikban meg... már egymás karjaiban hevertünk. És csókolóztunk. Mint aki még sosem csinált ilyet. Nem is: mint akik régen sűrűn és élvezettel csókolóztak, de azután megfosztották őket ettől. Majd hirtelen újból egymásra találtak, és rájöttek, milyen jó az. A világon a legjobb. Úgyhogy újrakezdték. Alaposan.

Nem tudtam gondolkozni, de nem is akartam, hisz megtörtént az, amire évek óta vártam. Megcsókolt… egyszerűen megcsókolt az az ember, akibe szerelmes vagyok. Bár részeg volt, és valószínűleg nem tudta, hogy mit tesz, de én akkor is olyan boldog voltam, mint még soha. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a felettébb kellemes érzésnek. Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled. Félek, hisz Bill nem az enyém, barátnője van, akit most csalt meg velem.

Ekkor lágyan eltávolodott tőlem, de csak alig pár centire és mélyen a szemembe nézett. Csillogott a szeme az alkoholtól,  és nekem furcsa módon lelkiismeret furdalásom lett.

- Miért… miért tetted ezt? - suttogtam

- Mert jól esett, és mert a legjobb barátnőm vagy. – simította meg az arcom

- De a legjobb barátok nem csókolóznak.

- Akkor mi vagyunk a kivétel. – mosolyodott el és ezzel szorongatta a szívem. El sem tudja képzelni, hogy mennyire szeretem Őt.

- Nem tu…

- Mi újság fiatalok? – huppant mellém újra a semmiből Tom, amit én egyből ki is használtam.

- Oh, Tom. Jó, hogy jössz. Haza tudnál vinni? – kérdeztem és ránéztem, miközben Bill átkarolt és egy alkoholos édes puszit nyomott az arcomra, amitől talán egy hangyányit meg is remegett a hangom.

- Hajnali 2 van, fiatal még az idő. – mosolygott.

- Ha nem viszel, tudod, hogy elmegyek egyedül és te leszel a felelős, ha valami perverz megtámad az éjszaka közepén. – néztem ártatlanul.

- Jó jó, elviszlek. – állt fel sóhajtva.

- Szia Bill. – néztem rá és megöleltem.

- Szia. – halkan és nem tudom, hogy mik járhattak a fejébe de nagyon elgondolkozhatott.

- Mi ez a szótlanság? – nézett rám Tom már a hazaúton.

- Csak furcsán érzem magam. – döntöttem sóhajtva a fejem az ablaküvegeknek. –Amúgy te hogy hogy nem ittál? – tereltem, hátha nem kérdez rá a problémámra.

- Holnap délelőtt randim lesz, és nem akarok másnaposan elmenni.

- Szóval egy lány végre elrabolta a szíved. Ő az, akivel randizgatsz, és nem adja oda magát?

- Igen, ő Dorothy. Különleges lány. – mosolyodott el.

- Gondoltam, hisz egy átlag lánnyal nem kezdenél. – forgattam meg a szemem. – Legalább 90-60-90 és szőke cicababa?

- Talán 91-60-90, szőkésbarna és nem cicababa. Nagyon szép és kihívás nekem, hogy megszerezzem.

- Szóval csak dugni akarsz.

- Részben.

- Ha nem lennél a legjobb barátom úgy nyakon vágnálak. – néztem rá felhúzott szemöldökkel

- Várj, és akkor összeveszünk és lesz békülős szex? – a jól megszokott huncut vigyor ült ki az arcára.

- Álmodj. – sóhajtottam és a ház elé értünk. – Mész is vissza vagy bejössz

- Hát, lehet Billnek szüksége lenne rám, eléggé kivan… de bemegyek. – mondta majd már szállt is ki.

- Halkan, Julia már biztos alszik. – nyitottam ki az ajtót.

- És ha valami szado-mazo estét tart?

- Persze, valószínű. Tom, te olyan hülye vagy. – nevettem

- Miért, neki is szüksége van szexre, mint mindenkinek. Neked is. Ha szeretnéd én segítek rajtad. – húzogatta a szemöldökét és megfogta a fenekem, miközben előtte mentem fel a lépcsőn.
- Chsss… ha felkelted, komolyan nyakon verlek. – suttogtam

- Mást nem akarsz verni? – kérdezte vigyorogva mikor már az ajtóm csukta be maga mögött.

- Fárasztó vagy, ugye tudod? – dőltem le az ágyra és a kezembe temettem az arcom.

- Hát hogyne tudnám. – feküdt mellém. – De te így szeretsz.

- Na, most az egyszer igazat mondtál. –vigyorogva fordultam felé.

- Nem akarod elmondani, hogy miért vagy ilyen búval baszott? – simított ki egy hajtincset a szememből.

- Hát… magam sem tudom. – nem szívesen hazudtam neki.

- Az ember nem szokott csak úgy szomorú lenni.

- Én igen. – vontam meg a vállam és hozzábújtam, mikor a hátára feküdt.

- Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem.

- Tudom. – dugtam az arcom a finom illatú nyakába.

- És azt tudtad, hogy az emberek nem szoktak ilyen sok ruhába aludni? – lassú mozdulattal nyúlt be a felsőm alá.

- Veszed ki onnan a kezed te perverz állat! – motyogtam már csukott szemekkel.

- Jó, próbálkozni lehet.

- Jó éjt Tom. – nyomtam egy kis puszit a nyakára.

- Hey, nem mondtam, h itt alszom.

- Akkor menj el.

- Kedves vagy, de megvárom, míg elalszol. - simogatta a hátam, és én ennek hatására lassan álomba merültem, ám még mindig a csók hatása alatt voltam. Percekkel később Tomot is meglátogatták az álommanók.