1. A kezdetek

Mai napig bánom, hogy én nem voltam ott a kocsiban a szüleimmel. Inkább én is szerettem volna meghalni, mintsem nélkülük élni már több mint 2 éve. Egy jó ideig magamat okoltam a halálukért, de aztán belegondolva talán ennek így kellett lenni. Talán Istennek valami célja van velem, hogy életben hagyott és vigyáz rám. Minden nap újra és újra lejátszódik bennem az a jelenet, ami a balesetük előtt történt.

…

- Apa, kész vagyok, mehetünk. – jöttem le az emeletről a tornatáskámmal együtt, már menetre készen. Ekkor láttam, hogy szüleim kiöltözve készülődnek elhagyni a házat. – Azért várjatok meg engem is. És minek öltöztetek így, ez csak egy balettelőadás. – mosolyogtam, de rögtön le is hervadt a mosolyom, mikor apám a fejéhez kapott és kissé kétségbeesett szemekkel nézett rám.

- Kicsim…én, teljesen ki ment a fejemből és megszerveztem egy céges összejövetelt. Ne haragudj kérlek. – lépett hozzám, hogy átöleljen, de én könnyes szemekkel toltam el.

- Elfelejtetted? Hogy felejthetted el? 2 hete szóltam és tudod, hogy milyen fontos ez nekem. – sírtam el magam

- Igen, tudom kicsim. De nem mehetünk. A cég…

- A cég? – vágtam közbe és emeltem fel a hangom. – Megint az a rohadt cég. Az az életed, én már nem is számítok neked. Utállak! Tiszta szívemből gyűlöllek! – kiabáltam, majd felfutottam a szobámba.

…

Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna? Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

Nem bocsájtottam meg magamnak. Nem vagyok rá képes azóta. Úgy ment el, hogy bocsánatot sem tudtam kérni tőle. Fáj… még most is fáj, és nem tudom, mikor érzem majd úgy, hogy megbocsájthatok magamnak. Hoztam egy áldozatot akkor. Soha többé nem fogok balettozni. Pedig a balett volt az életem. Apa íratott be balettozni, mikor 8 éves voltam. De… ha ő nincs velem, és nem nézhet meg tánc közben, akkor én nem táncolok többé.

- Julia, elmentem. – jöttem le a szobámból reggel, és miután felkaptam a cipőm már nyitottam is az ajtót.

- Emma, várj már, még nem is reggeliztél. – sietett ki a konyhából Julia, de én már ott sem voltam.

Azt hiszem, teljes mértékben kiélvezem, hogy nyár van. Még pontosan 61 nap van a nyári szünetből. Juhéé! Annyi minden jó vár még rám, előre látom. 61 teljes nap, amit nem kell a suli falai között töltenem. Az ikrekkel már ki is terveztük, hogy mi mindent fogunk csinálni. Te jó ég, az ikrek! Róluk még nem is meséltem. Ők az én legjobb barátaim. 2 kelekótya lüke kölyök, akiket imádok. Pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Bill és Tom teljesen különbözőek. Bill, a kis rokkerporonyt már évek óta különcködik az ő rapper bátyjától.  Ők és 2 barátjuk –Georg és Gustav- alapították 5 éve a Tokio Hotel nevű formációt. Hihetetlen energiával robbantak be a köztudatba és azóta a csúcson vannak. Sokszor utaznak, de legtöbbször lógok a suliból és velük megyek.

Mint minden reggel, most is én keltettem őket. Már kulcsot is szereztem több mint 3 éve a lakásukhoz. Amint benyitottam a házba a 3 kutyusuk már ugrott is rám.

- Hey, nyugi! – mosolyogva simogattam meg mindet.

- Késtél, már fent vagyok. – lepett meg Tom, mikor kilépett a konyhából egy szál boxerben.

Tom. Hát ő egy nagyon helyes nőcsábász. Kihasználja, hogy ezrével bomlanak érte a csajok országszerte. Nem tudnék úgy nézni rá, mint egy pasira, mert ő olyan nekem, mint ha a bátyám lenne. Imádjuk húzni egymás idegeit.

- Bocs, elaludtam kicsit. – mosolyogva mentem mellé és megöleltem.

- Persze, már megint pasival aludtál mi? Mondtam, hogy ne sokáig szexelj, mert ma nagy nap van és jössz velünk. – vigyorgott, mire jól fejen csaptam.

- Auh, ez fájt. – játszotta el, megbántottságát.

- Megérdemelted. Mi az, hogy pasival? Mikor láttál te engem pasival az utóbbi 3 évben? – tettem csípőre a kezem.

- Egyszer mikor rád mászott az a Brian gyerek.

- Igen, őt le is koppantottam, mert csak a lábam közé akart bejutni.

- Nem csodálom.

- Tom! Mikor voltál te utoljára csajjal, hogy ilyen szexista vagy?

- Hétfőn.

- Az 3 napja volt.

- Hát én is erről beszélek. – mondta, mire csak megforgattam a szemem, ám ekkor belépett Bill is. Álmos arca és kócos haja most is tökéletes volt.