tag:blogger.com,1999:blog-19669765344635665422023-11-15T14:03:41.800+01:00This is meDinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-3201200264592132342011-09-10T09:03:00.000+02:002011-09-10T09:03:58.756+02:0015. Dorothy rájön<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi is van most köztetek? Csak mert Matt úgy néz rád, mintha fel akarna falni. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, együtt vagyunk. – motyogtam miközben a szalvétákat hajtogattam a pult mögött. Drága barátnőm, Sarah most is szóval tartott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elmondanám neked, hogy nem így néznek ki a szerelmesek, mint ti. Vagyis mint te.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert nem is vagyok szerelmes. – sóhajtottam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor mégis miért vagytok együtt? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert…jól néz ki. – nem tudom miért, nem akartam neki is elmagyarázni az egész történetet.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Áhh, értem… - nézett sejtelmesen.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kiviszem ezeket. – kaptam fel két csésze cappuchinot és egy házaspár elé tettem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem sokan voltak aznap a kávéházban, óránként alig ha betévedt pár ember. Már épp az asztalokat töröltük le este Mattel, mikor nyílt az ajtó és Bill lépett be rajta. A szívem máris hevesebben vert.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia kislány. – mosolyogva fogta meg a kezem és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Még fel sem fogtam mi van, máris átölelt. Azonban hamar észbe kaptam és kibújtam karjai közül.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért jöttél ide? – nem voltam túl kedves és nem is haragudtam rá, de akartam, hogy tudja, nem felejtem el olyan könnyen hogy ”hazudott” nekem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gondoltam beszélgethetnénk a múltkoriról.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Azon már nincs mit megbeszélni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogynem. Hazakísérlek, oké? – simogatta meg az arcom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Az nem fog menni, már van, aki hazakísérje. – lépett mellém Matt, aki eddig csendben figyelte a jelenetet.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ebbe most ne szólj bele légy szíves, Emmával beszéltem. – nézett nem túl kedvesen Matt szemébe a feketeség.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én meg azt mondtam, hogy szeretném én hazakísérni a barátnőmet. – kulcsolta össze az ujjainkat Matt. Nekem egy hang sem jött ki a torkomon, Bill pedig elsápadt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi? Hogy…ti…együtt…? – nézett nagy szemekkel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen. Nem tudtad?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Valahogy nem említette…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Minden olyan gyorsan történt. – suttogtam alig hallhatóan és nem mertem Billre nézni, inkább a padló mintázatát szuggeráltam. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ha lesz rám időd, majd szólj. – fordult meg és már csak azt láttam, ahogy az ajtó csapódik mögötte.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ezt most miért kellett? – förmedtem rá egyből Mattre.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hogy tudja, együtt vagyunk. – vonta meg a vállát. – De látod, nem nagyon hatotta meg.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De ő a legjobb barátom. Tőlem kellett volna megtudnia.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Megtudta, az a lényeg. Relax cica. – húzott magához a derekamnál fogva és szorosan tartott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Félek, hogy elveszítem. – néztem rá csalódottan.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ha igazán szeret, nem hagy elmenni. – cirógatta meg az arcom. Közel voltunk egymáshoz és szemei megbabonáztak. Mint a tenger, olyan gyönyörű volt. A pillantásom ez után a szájára csúszott és nem tagadtam, hogy abban a pillanatban érezni akartam a csókját.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg ezt a lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal. – ajkai huncut mosolyra húzódtak és én nem vártam tovább. A tarkójánál fogva lejjebb húztam és ajkaimat az övére tapasztottam. Óceáni mélységekig merültem egy olyan csókban, amely gyönyörűségesen különbözött az eddigiektől. Zavartalannak és végtelennek ígérkezett, és meglepett azzal, hogy csókabb volt annál, amit eddig fogalomként ismertem, kettőnkből kelt önálló életre, megelevenült. Illata, íze, zamata, forrósága, de még teste is volt. Képtelenség lett volna megkülönböztetni, ki kit simogat, cirógat, ölel, <span> </span>saját bőrömet éppúgy éreztem, mint az övét, de ez mégsem az a csók volt. Nem az volt, aminél úgy éreztem, ha most meg kellene halnom, szívesen tenném, mert boldog vagyok. Az olyan csók csak Billel történhet meg…</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Tom lágyan cirógatta a lány hasát az ágyon fekve. Szinte vágni lehetett köztük az szexuális feszültséget. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi az? – támaszkodott mosolyogva a könyökére Dorothy. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én mindig szeretni foglak.<br />
- Honnan tudod?<br />
- Tudom.<br />
- Honnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?<br />
- Mindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.<br />
- Látod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha akkor is szeretnél és… - mondanivalóját nem tudta befejezni, mert egy szenvedélyes csókkal beléfojtotta afrofonatos hercege. Már teljesen elmerültek egymás édes ajkaiban, mikor halk kopogás után Bill belépett az ajtón, és szét sem nézett csak sóhajtva leült Tom ágyára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hey, ha nem látnád, csajjal vagyok. – háborodott fel Tom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te tudtad, hogy Mattel jár? – fel sem fogta Tom kérdését csak kattogott az agya.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudtam. Pár napja elmondta.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És nekem miért nem mondtad el? Tudod milyen volt attól a puhapöcstől ezt megtudni? – Bill talán a kelleténél kicsit jobban felhúzta magát.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi van? Miért lenne baj, hogy járnak? – ült fel Tom, aki még mindig Dorothy kezét szorongatta.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem az… csak… ki fogja használni és… ez így nem lesz jó. – kissé zavarba jött Bill és kifogásokat keresett.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te szereted őt. – szólalt meg halkan a lány.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi? Dehogy szeretem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogynem. – mosolyogva bólintott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mondom, hogy nem! – háborodva felpattant és már csapódott is mögötte az ajtó.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mondom… szereti. – állapította meg újra Dorothy.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-46364589010974213462011-08-26T18:03:00.001+02:002011-08-26T18:13:21.391+02:0014. A majdnem csók<br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elmondod végre miről akartál beszélni? – kérdeztem Billt, mikor egy kis boxban ültünk és figyeltük, ahogy Tom és szőke barátnője jókedvűen gurítják a színes labdákat, szinte minden bábut eltalálva ezzel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ez nem egy könnyű téma. Nem tudom, mi lesz, ha elmondom, de nem bírom magamban tartani. Már hetek óta szeretném veled megbeszélni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miről van szó? – a hangomból csak úgy sugárzott a félelem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Arról az éjszakáról, mikor bemutattam neked Leaht. És az erkélyen történt az a dolog… - ahogy kiejtette a szavakat, megfagyott az ereimben a vér. Bill tudja!? Bill tudja!</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én…azt…szóval…nem. – dadogtam össze vissza és a körmeimet birizgáltam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem kell zavarban lenned. – fogta meg a kezem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te végig tudtad?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, én csak… - mondanivalóját nem tudta befejezni, mert felálltam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te végig tudtad és nem mondtad el. Te… tudod, hogy ez mit jelent számomra? És…áhh. – sietősen szedtem a lábaimat, nem érdekel hová, csak el onnan. Lehet kicsit túlreagáltam a helyzetet, de hát ő végig emlékezett rá, hogy smárolunk. És eltitkolta! Dühös voltam, és tudtam, hogy most csak egy ember segíthet.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- … és ő tudta. – fejezte be a mondatomat Matt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen. Szerinted jogosan vagyok dühös? – néztem rá. Az utcai lámpa fénye egész érdekes szemszögből világította meg az arcát.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze. És szerintem bosszút kellene állnod.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Bosszút? Jahj, Matt. Nem vagyunk már óvodások. – sóhajtva pillantottam fel az égre. A járda szélén ültünk a házuk előtt. Éjszaka volt, így egy autó sem járt arra szerencsére.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Velem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Veled? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen. Figyelj… szerintem neki is jelenthetett valamit az a csók. Szóval… állj bosszút úgy, hogy velem vagy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De… áhh, nem. Vagy nem tudom. Mi van, ha nem is érdekli majd? – néztem rá bizonytalanul.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor ez van. Legalább megtudod, milyen jól smárolok. – huncut mosoly húzódott a szájára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De hülye vagy. – nevettem el magam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Most komolyan. Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés. – éreztem, hogy ezt komolyan is gondolta, nem csak azért, hogy megszerezzen.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Soha nem mondtad, hogy szeretsz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Most sem mondom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor hát mit akarsz?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez. – nézett mélyen a szemembe, és éreztem, ahogy arcom lassan elborítja a pír.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én… nem tudom, mit mondhatnék. – hajtottam le a fejem zavaromban.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mond, hogy igen. Hogy próbáljuk meg együtt. Ha nem megy, nem erőltetjük. – az állam alá nyúlt és lassan felemelte a fejem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Rendben. – mondtam bizonytalanul. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ez a beszéd. – mosolyogva hajolt oda, hogy megcsókoljon.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De ne siessünk el semmit. Hisz ennek a kapcsolatnak a célja, hogy féltékennyé tegyem Billt, ne feledd. Szeretem Őt. – mondtam határozottan, a szemébe nézve.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oké. – halvány mosollyal az arcán megpuszilta a homlokom és magához ölelt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Iszonyú bűntudat lett úrrá rajtam. Mit teszek, istenem? 2 fiút akarok tönkretenni. Matt, aki tényleg kedvel és annyira jól megértük egymást. Önzetlen és segíteni akar. De nem akarok neki fájdalmat okozni ezzel az egésszel. És Bill… az én szerelmem, aki észre sem vesz. A barátja vagyok, és ez így is fog maradni. De akkor mégis miért teszem ezt?</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-9458278977168493572011-08-23T14:58:00.002+02:002011-08-23T14:58:54.131+02:0013. Ajánlat<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mond. Már látom a fejeden a szenvedést. – nézte Tom öccsét, ahogy sóhajtva helyet foglal a kanapén mellette.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Még mindig a múltkori.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne mond már, hogy még nem mondtad el neki. Bazdmeg Bill, szerinted az normális, hogy smárolsz a legjobb barátnőddel és úgy teszel mintha nem tudnál róla?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De nem tudok hogy nekikezdeni. És most még ott van az a fasz is.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Milyen fasz?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát az a ”szuperszexi” Matt gyerek.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jah, találkoztam vele, szerintem jófej.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Látszik rajta, hogy rávan állva Emmára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És akkor mi van? Azt mondtad Leah kell neked.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ő kell… csak idegesít, hogy egy olyannal van.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne szólj bele, az ő dolguk. Na most megyek, mert vár rám egy istennő. – kelt fel Tom vigyorogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ugye nem…? – lepődött meg Bill.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi nem?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ugye nem csaltad meg Dorothyt? Basszus Tom, úgy megkedveltem, ne csináld már.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Róla beszélek ember. – nevetve forgatta meg a szemét.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne Matt, több nem fér belém. – nevetve dőltem hátra a Mc Donald’s egyik eldugott kis sarkában.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogynem. Már csak egy kis krumplicska. – tartotta felém.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Neeeem, légyszi ne.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nah, jó. Nem küzdök veled tovább.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te akarsz felhizlalni. – felháborodva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Pontosan. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mikor kell visszamennünk? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Még van… - pillantott az órájára. – 10 percünk.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh… - szuggeráltam a telefonom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem fog felhívni, ne reménykedj.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szemét vagy. – csaptam meg a karját.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak realista. És tudom, hogy az ilyen Billféle menő gyerekek nem érnek rá. – némi gúny volt a hangjába.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem ismered, ne ítélkezz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem is akarom megismerni, elég hogy tudom, mennyi szenvedést okoz neked.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Matt, ne kezdjük megint. – sóhajtva néztem rá.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Eltudnám veled feledtetni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szeretem őt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Majd nem fogod. Csak…egy esélyt adj, hogy megmutassam, mellettem boldog lehetsz. – hajolt közelebb és mélyen a szemembe nézett.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én…nem. Nem tudom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nagyon kedvellek. Beléd tudnék szeretni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne mondj ilyet. – néztem el róla, mert túlságosan zavarba jöttem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én csak féltékeny vagyok rá. Szereted, ő meg tudomást sem vesz rólad.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ha féltékenyek vagyunk valakire, tudnunk kell, hogy ez valójában nem szeretet. Ilyenkor csupán egyfajta játékot játszunk, a szeretet álcája mögé rejtjük a szexet. A szeretet ilyenkor csupán üres szó, a valóság pedig maga a szex. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jól van már, pszicholány ne magyarázd ezt túl. Igaz, hogy gondoltam már szexre veled, de nem az a legfontosabb.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Figyelj, átgondolom, oké? – sóhajtva</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oké. – nyomott egy puszit az arcomra.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Végre. Azt hittem már sosem szabadulsz el. – zárt karjaiba Bill, amint kiléptem a kávézóból.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Bocsi, sokan voltak.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem baj. De most menjünk. –fogta meg a kezem és húzni kezdett maga után.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hova?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tomékkal bowlingozni.<span> </span>És… beszélnünk is kell egy fontos dologról. - tette hozzá halkan</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-16741819364858697142011-08-10T10:35:00.000+02:002011-08-10T10:35:35.745+02:0012. Miénk az éjszaka<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nagyjából ötven százalékban a genetika dönti el, hogy ki képes a boldogságra. Ez sok embernek rossz hír. Jó hír viszont, hogy a maradék negyven-ötven százalék befolyásolható. Hogy mivel? Négy teljesen egyszerű dologgal. Jó cselekedettel (legyen az akármilyen apró), az emberi kapcsolatok ápolásával, konkrét célok kitűzésével és testmozgással. Azt hiszem, száz százalékosan boldog vagyok. Jó cselekedet: örökbe fogadtam egy kiskutyát. Emberi kapcsolat: a munkahelyemen új barátságokat kötöttem. Konkrét cél: csak a pillanatnak fogok élni. Testmozgás: minden reggel futok munka előtt. Miért is teszem ezeket? Talán mert jól érzem magam tőlük, és segít elfelejteni pár dolgot/gondot.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hazakísérlek. – szedte le kötényét a derekáról Matt a műszak végén. Már javában elmúlt éjfél és csak ketten voltunk a kávéházban.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igazán nem szükséges. 10 percnyi séta alatt hazaérek.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nemleges választ nem akarok hallani. Szerinted hagyom, hogy egy ilyen gyönyörű lány egyedül és védtelenül mászkáljon az éjszaka közepén?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Túlzol. – mosolyodtam el.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te meg naív vagy. – vette a kezébe a kulcsot és amint felvettem a boleróm már tolt is előre, hogy ő bezárhasson.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Lehetetlen eset vagy. – ráztam meg a fejem mikor már egymás mellett lépkedtünk.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Így szeretsz. – karolt át.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Max. kedvellek. – néztem rá felhúzott szemöldökkel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jah... persze persze. Az a Bill gyerek lopta el a szíved, mindig elfelejtem…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nos igen…Matt tud róla. Valahogy benne megbízom. Eleinte kissé bizonytalan és távolságtartó voltam vele, de amint leültünk beszélgetni ráébredtem, hogy ő milyen srác. Barátok vagyunk, azt hiszem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Most nem akarok róla beszélni. Két napja keresem és nem képes visszahívni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Biztos valami dolga van.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te az én oldalamon állsz, oké? – böktem meg az oldalát.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Auh…oké, csak ezt ne csináld többet. – nevetett fel. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mit, ezt? – gonosz vigyorral kezdtem bökdösni az oldalát.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Neee, hey, okéé…elég lesz. – tolt el gyorsan.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia Emma! – köszönt rám hangosan valaki. Ekkor tűnt fel, hogy már a házunk előtt vagyunk és a hang tulajdonosan Bill.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh… szia. – máris apró mosollyá alakult a vigyorom és csak álltam, mint egy szobor.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem akarsz bemutatni? – kérdezte és a hangja furcsán csengett. Ha nem tudnám h ki ő és mit érez, azt mondanám, féltékeny.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jajj, dehogynem. Szóval Matt, ő Bill. Bill ő itt Matt, már meséltem róla. –hadartam el, közben a fiúk kezet fogtak egymás szemébe nézve. Már most láttam, hogy nem lesznek legjobb barátok.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És Bill… miért is vagy itt ilyen későn? – tereltem </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert délutántól folyamatosan hívlak és ki vagy kapcsolva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Biztos lemerültem. – vontam meg a vállam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ezt csak így mondod? Tudod te mennyire aggódtam? – háborodott fel</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És te tudod h mennyire szarul esett h 2 napja leszarsz? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na jó, én asszem megyek, beszéljétek meg. – mondta Matt és egy lágy puszit nyomott az arcomra. – Bill, örültem. – biccentett és elindult.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem leszarlak, csak nem volt időm. – kezdett magyarázkodásba Bill.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jaaah, az úgy más. – gúnyosan. – Akkor most nekem sincs időm. – indultam befelé.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne már Emma. Hiányzol. – szólt utánam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ez az elmúlt 2 napban nem jutott az eszedbe? – fordultam újra felé</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Meddig fogod még emlegetni?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elég sokáig. – mosolyodtam el halványan és felé nyújtottam a kezem. – Ha nappal nem is lehetünk együtt… az éjszaka a miénk.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Imádlak. – nagy mosoly ült ki az arcára és megfogta a kezem majd halkan belopóztunk, nehogy Julia felébredjen.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Amúgy… mi ez a puszi osztás meg ölelkezés a golyófejűvel? – tette fel kérdését már az ágyban fekve. Fejem a mellkasán pihent, hallgatva szívverését, kezeimmel pedig vékony derekát öleltem át.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hey, nem is golyófejű. Van neve. És csak puszi. Tudod, mint a barátok.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elég hamar barátok lettetek, nem gondolod? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- 1 hónap az sok idő. És minden nap együtt vagyunk szinte.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aha… csak szerintem ő nem barátként tekint rád.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jaahj Bill, ne bonyolítsd túl.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak vak vagy és nem veszed észre. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na jó, inkább maradj csendben és örülj h megbocsájtottam a szörnyű cselekedeted miatt. – nevettem és az oldalát cirógattam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igenis. – vigyorodott el.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szeretlek Billy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én is kislány. De ha még egyszer Billynek hívsz, halálra csikizlek. – puszilta meg a homlokom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Billy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Majd legközelebb, most fáradt vagyok. – beszélt már csukott szemmel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak lusta…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó éjt hercegnő. – ölelt szorosan.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Sok ember üldözi a boldogságot, mert úgy vélik, hogy nekik kell utolérniük. Ilyenkor mintha szemellenző lenne rajtuk, csak rohannak és rohannak. Pedig a boldogság valójában utánuk fut, és nem tudja beérni őket, mert annyira gyorsan szaladnak a boldogság után.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-2504992868754822402011-07-24T12:55:00.000+02:002011-07-24T12:55:48.916+02:0011. A munkahely<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tom, én félek. – járkáltam fel s alá a szobámban miközben egy fehér toppot ügyeskedtem magamra.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mitől? Ez csak egy munka. Tök jó leszel, nyugodj meg.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó, tudom. De félek, hogy béna leszek, hogy elrontok valamit, hogy nem fogadnak majd el a többiek.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Baba, te nem lehetsz rossz. – mosolyogva kelt fel az ágyamról és elém lépve megpuszilta a homlokom. – Mehetünk?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ühüm. – sóhajtva bólintottam, felkaptam a táskám és Tom elvitt a kávéházba, ahol első munkanapom fogom tölteni. Mély levegőt vettem és beléptem az ajtón. Rögtön megcsapott a frissen főzött kávé finom illata. A hely maga, varázslatos és hangulatos volt. Ha az ember belépett, máris jó és biztonságos érzés töltötte el. De lehet, csak én vagyok elfogult.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. Biztosan te vagy Emma. Én Sarah vagyok. – ölelt meg egy hosszú fekete hajú lány. Kissé meglepődtem, de ő szóhoz sem hagyott jutni. – A főnök mondta, hogy ma új lány érkezik. Annyira örülök neked, most én vagyok itt az egyetlen lány, és végre nem csak engem fognak szívatni a srácok. Gyere, megmutatok mindent. – fogta a kezem és már húzott is maga után.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te mindig ennyit beszélsz? – kérdeztem mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh, ne haragudj. Rossz szokásom. – álltunk meg a pult mögött.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem baj, aranyos, ahogy magyarázol.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor jó, nem akarlak egyből elijeszteni. Szóval, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elmondjam, mi folyik itt… – kezdett hosszú magyarázásba. Minden elmondott a kávéházról, amit tudnom kellene. Mit hova kell tenni. Meddig tart a munkaidő. Milyen a kiszolgálás. De én kb. a 10. perctől már nem tudtam rá figyelni, mert megpillantottam egy srácot, aki nem is tudom miért, de megfogott. Ő is itt dolgozhatott, hisz a derekára kötött kötényen a kávéház emblémája szerepelt. Barna haja kissé a szemébe lógott, és gyönyörű kék szemei voltak. Mosolyogva tett egy nő elé egy szelet süteményt, majd rám pillantott. Egyenesen a szemembe, amitől rögtön elkaptam a tekintetem róla.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">-… szóval ennyi lenne. – fejezte be mondanivalóját Sarah.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Öhm oké. – bólintottam miközben a kezembe nyomta a kötényt, ami ugyanolyan volt, mint amit a srác viselt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- A raktárba lerakhatod a táskád és…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Figyelj Sarah…- szakítottam félbe. – Az a srác is itt dolgozik? – böktem fejemmel alig láthatóan a felünk közeledő srác elé.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, ő Matt. Vicces és kedves, de néha tud szemétkedni, vigyázz vele. – kacsintott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó reggelt a szép hölgyeknek. – ért oda elénk. Én nem mertem a szemébe nézni, de éreztem, hogy engem néz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Matt, ő Emma. Emma, ő itt Matt. – vette a kezébe az irányítást Sarah és be is mutatott minket.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. – mosolyogva hajolt hozzám és 2 puszit adott. Úgy látszik, itt eléggé közvetlen egymással mindenki. – Remélem bírod a strapát, mert itt aztán kell hajtani.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Próbálkozom majd. – néztem a szemébe és elmosolyodtam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Helyes, de… - mondatát nem tudta folytatni, mert egy vendég jelezte, hogy fizetne, így el is sietett.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tetszel neki. – állapította ezt meg Sarah. De úgy, mintha csak azt mondta volna: Süt a nap.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi… én? De…dehogy. – zavartan tűrtem fülem mögé a hajam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogynem. Figyelj, 2 éve ismerem őt. Vagy…van valakid?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, nem. Nincs… nincs barátom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor meg lazíts, és álljunk neki dolgozni, gyere. – mentünk a raktár felé, miközben megcsörrent a telefonom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Háló? – kaptam fel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia Tökmag. Mi újság? Milyen a munka? – sorolta kérdéseit Bill.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát eddig jó. Megtudtam mindent a helyről és most fogok kezdeni. Próbálok nem bénázni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És a munkatársak jó fejek?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Izéé, persze…jók, aham.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szerintem ez a válasz kis magyarázatot követel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Majd mesélek délután, de most le kell tennem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Rendben. Érezd jól magad, baba.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. – tettem le, és felakasztottam a táskám a fogasra.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Méghogy nem vagy szerelmes. Kislány, te kivirultál az előbb.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem azt mondtam, hogy nem vagyok szerelmes. Csak, hogy nincs pasim. – nyújtottam rá játékosan a nyelvem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szerintem mi megleszünk.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én is így érzem. – mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-65356460950172163162011-07-14T10:30:00.000+02:002011-07-14T10:30:16.872+02:0010. Újabb csalódások<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">2 éve izgultam utoljára ennyire. 2 éve éreztem a szívem a torkomban dobogni. 2 éve táncoltam. Ahogy kiléptem a hatalmas színpadra a reflektorfények mind rám irányultak és megszólalt egy lágy dallam. A testem öntudatlanul mozgott, a lábaim kecsesen emelkedtek a magasba, ahogy évekkel ezelőtt. A agyam viszont azon járt, hogy miért nem látom édesapám büszke mosolyát a nézők között. Annyira utálom ezt a helyzetet, de megcsinálom. Csak édesapám tudta, hogy ez az egész mit jelent nekem. Hogy mi is a valóság. Hogy mit rejtek magamban. És a valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A tömeg állva tapsolt a produkcióm végén. Meghajoltam és könnyeimmel küszködve siettem le a színpadról az öltözőbe. Pár percen belül egy halk kopogás után belépett Bill mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Egyszerűen fantasztikus voltál. – lépett mögém, miközben én egy széken ültem egy hatalmas tükör elől és próbáltam megszabadulni a borzalmasan erős sminkemtől.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nincs szükségem az ilyen könyörületes szavakra. Nem szívesen csináltam, kizárólag a gyerekekért.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ezek nem sajnáló szavak. Komolyan gondolom, hogy csodálatos voltál a színpadon. Nem értem miért nem folytatod, hisz ez az életed.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem! – emeltem fel a hangom és felpattantam majd felé fordultam. – Nekem már nincs életem! A szüleimet elvesztettem, egy csődtömeg vagyok, nem akarok semmit. Bill, nem akarom… - sírtam el magam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Cshss… - csitított miközben lágyan átölelt. – Minden rendben lesz. Itt vagyunk veled hallod? Nem vagy egyedül. - puszilta meg a homlokom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne hagyj egyedül, kérek. Nem bírom már. – szipogva bújtam hozzá.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem hagylak egyedül. Mindig számíthatsz rám.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Annyira szeretlek.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én is kislány, és is szeretlek.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szóval te tudsz főzni. – mosolyogva nézte Dorothy ahogy hercege sürög, forog a konyhában.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, ez így nem teljesen igaz. Spagettit tudok istenien csinálni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Majd meglátjuk. Örülök, hogy tudtunk azért találkozni, már hiányoztál. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te is cica. – nézett a lányra Tom. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mikor volt utoljára barátnőd?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát… mióta van a banda egy barátnőm volt. De a kapcsolatunk is csak 2 hétig tartott. Inkább az volt a jó, hogy mikor rám jött a kangörcs ő mindig a rendelkezésemre állt. Csak nem viselte jól, hogy más lányokkal vagyok fényképen, néha puszilgatnak, hasonlók.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Idegen lányok puszilgatnak?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- A puszi az még semmi, egy fanatikus rajongó nagyon messzire el tud menni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ez azért durva. Mármint tudom, hogy minden szakmának vannak hátulütői.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Meg lehet azért szokni. És neked pasik?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Volt már egy-kettő, de nem volt hosszú távú. Mind csak lefektetni akart.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudod milyenek a pasik.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tom, tudom, hogy te is csak azt akartad. – húzta fel a szemöldökét szemrehányóan Dorothy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, de most már nem csak arra kellesz. – lépett a lány elé és lágy csókot helyezett el az ajkain.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tessék. – adott a kezembe egy forró bögre teát Bill, majd mellém ült. Csak a Hold fénye világította meg az utcákat, mi pedig a tetőn csodáltuk a csillagos eget.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szóltam Juliának, hogy ma itt alszol. – karolta át a vállam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De biztos nem baj? Nem akarom, hogy a barátnőd megtudta és féltékeny legyen.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Már nem lehet az. Szakított velem tegnap este. Küldött egy sms-t, hogy nem szeretné folytatni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh, Bill. Annyira sajnálom. Tudom, hogy mennyire szeretted. – akármennyire is el akartam távolítani a csajt Bill mellől, most sajnálom. Örülnöm kellene, de nem tudok, hisz a szerelmem csalódott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kiheverem valahogy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása, a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. De mélyen, a lélekben az a seb sosem forr be. Sosem.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-41775477897316598582011-07-02T12:33:00.000+02:002011-07-02T12:33:59.968+02:009. Az ajánlat<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Sietősen szedtem a lábaimat, holott féltem. A szívem a torkomban dobogott, mintha ki akarna törni onnan. Féltem, hogy mi fog történni. Emlékszik-e a történtekre? Egyenesen a szemembe mondja majd, hogy ezennel vége a gyerekkorunktól tartó barátságnak? Az életemben mindig is voltak jó emberek... és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy, hogy mindent elmondhatok nekik. Nekem csak az ikrek vannak, ők azok akikben mindig megbízhatok. Ha elveszíteném őket, talán már nem lenne kedvem élni sem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Remegő kézzel nyitottam ki a bejárati ajtót.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kicsim, Bill fent vár a szobádban. – mondta Julia amint beléptem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oké, köszi. – motyogtam, majd siettem is fel, meg sem hallottam, hogy mit kiabált utánam a keresztanyám, máris feltéptem a szobám ajtaját és megláttam az ágyamon csücsülő Billt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. – köszöntem halkan és leültem mellé, megtartva egy kis távolságot.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na mi az, már puszit sem kapok? – mosolyogva kapta el a karom és pillanatok alatt az ölébe találtam magam. Most akkor mi is van? Nem emlékszik rá, ezek szerint. Ha tudná, hogy mit tettünk nem így viselkedne. Viszont nekem is vissza kell térnem magamhoz, nem lehetek távolságtartó, még észrevenné, hogy valami bajom van és kezdhetnék felesleges magyarázkodásokba.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De, csak annyira siettem haza, hogy elfelejtettem még ezt is. – halvány mosollyal egy lágy puszit helyeztem el az arcán.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ohh, szóval így hiányoztam?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem, csak mondta Tom, hogy vársz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Chh… méghogy nem hiányoztam. Ne hazudj, ismerlek már. – húzta fel a szemöldökét</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem hazudok</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze. Megfog nőni az amúgy is nagy orrod. – gonosz vigyor jelent meg az arcán.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tessék? Nem is nagy az orrom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogynem. Ez a legnagyobb orr amit valaha is láttam…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor kapd be. – durcásan másztam ki az öléből és a párnáim közé vetettem magam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">-… és a legszebb is egyben. – tette hozzá mosolyogva és fölém mászott. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Már megint édes. Istenem, direkt játszik velem? Tudja egyáltalán, hogy ő a leggyönyörűbb ember a világon?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Most meg te hazudsz. – néztem a szemébe. Két kezével a fejem mellett támaszkodott és így nézett le rám.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És mit érdemel aki hazudik?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Büntetést. – vigyorogva gyűrtem magam alá hirtelen és eszeveszett csikizésbe kezdtem.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A lány boldog mosollyal bújt afrofonatos hercege ölelő karjai közé és nézte a naplementét.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem hittem, hogy te ilyen romantikus is tudsz lenni. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hidd el, én sem. Ha 2 héttel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egy lánnyal naplementét fogok nézni, talán a képébe röhögök. De ez most más.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem tudom, te nem vagy olyan, mint a többi lány. Te különleges vagy. – mosolyogva nyomott egy puszit Tom a szőkeség homlokára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert ha rád nézek nem egy átlagos lányt látok, hanem egy angyalt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért? – húzódott huncut mosolyra Dorothy szája.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Direkt húzod az agyam?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ühüm. – a lány nevetése csengő bongó patakhoz hasonlító volt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, megállj csak. – vigyorogva emelte fel Dorothy állát Tom, és egy lágy csókot helyezett el száraz ajkain.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Sóhajtva foglaltam helyet Julia mellett, aki egy ”Hogyan legyünk jó szakácsok?” című számomra unalmas könyvet olvasott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, mi volt ez a nagy sóhaj? – nézett rám.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak tanácstalan vagyok. Az előbb hívtak egy táncalapítványtól. Lesz egy műsor ahol különböző produkciókkal lépnek fel tehetséges emberek, és az ebből befolyó pénzt a rákos gyerekek kapják meg.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De te nem fogsz elmenni, ugye?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudod, hogy megfogadtam, hogy nem balettozom többé.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor vissza is mondtad?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Még nem. Gondolkozom rajta. Ha nem a beteg gyerekekről lenne szó, azonnal visszamondanám, de ez így más. – sóhajtottam</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gondold csak át.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-3449187672261854092011-06-22T19:15:00.002+02:002011-06-22T19:15:59.977+02:008. Az ismerős idegen<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Mikor másnap reggel felébredtem Tom már nem volt mellettem, csak egy kis levélke a helyén, ezzel a szöveggel:</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">”Jó reggelt csipkerózsika!</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Leléptem a randira, szurkolj nekem, hogy minden jól menjen </span><span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span><span style="font-family: "Palatino Linotype";"></span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Puszi .” </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Egy édes kis béna szívecske volt mellette, ami mosolyra késztetett. A második gondolatom rögtön a csók volt. Mintha álmodtam volna az egészet. Igazából nem is tudom mi lenne a jó, ha Bill emlékezne mindenre, vagy elfelejtette volna. Mindkét lehetőségnek vannak hátulütői. Számomra a legjobb dolog volt ez, ami eddig történt velem. Annyira akarom érezni, újra és újra.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ahogy átlépte a küszöböt Tom, meglátta amint öccse a konyapultnak dőlve egy szál boxerben iszogatja a reggeli kávéját. Látszott rajta a másnaposság és az, hogy nem aludhatott túl sokat.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó reggelt! – köszönt oda Tom és ledobta a kocsi kulcsot egy kis üvegtálba.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jobbat. – motyogta az orra alatt a fekete és olyan nagyot sóhajtott, mintha a világ összes baja az ő vállát nehezítené.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Látom jól vagy. Ki hozott haza?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gustav. És te hol voltál?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hazavittem Emmát aztán elaludtam nála, de most sietek, mert randim lesz egy gyönyörűséggel. – sietett volna felfelé, ám Bill megállította.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Várj Tom…én…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi? – nézett rá. – Baj van?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Áh…nem, hagyjuk. – erőltetett mosolyt az arcára és úgy döntött magában tartja még a szívét nyomó titkot.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Az emberek általában túlzott jelentőséget tulajdonítanak a szavaknak. Rabjai annak a téveszmének, hogy a beszéd nagy eredményeket hozhat. Pedig a valóságban a szavak szükségképpen leggyöngébb pontjai minden érvelésnek. Hiszen csak homályosan közvetítik a mögöttük háborgó nagy indulatokat és vágyakat. Csak amikor a fecsegő nyelv elhallgat, akkor fülel a szív. Megint annyi érzés kavarog bennem, amit nem tudok hova tenni. Semmi mástól nem akarok megszabadulni, mint attól az érzéstől, hogy a gyengeség megfoszt a szabadságtól. Érezni vágyom, hogy a fájdalom és az öröm egyazon forrásból táplálkozik, mindkettő ugyanannak az erőnek a mozgása, és mindkettő szép és szükségszerű. Érezni akarom a fájdalmat, hogy tudom, a szerelmem más karjai közt lel boldogságot, azonban érezni akarom azt is, ahogy a boldogság forró lávaként árad szét a testemben, mert igenis boldog vagyok. Hisz tegnap olyan dolog történt velem, ami fölött nem tudok csak úgy szemet hunyni. Egy átlagembernek egy csók alig jelent valamit. Nekem… nekem a világot jelenti, mégha nem is önszántából tette Bill. És most megint itt ülök az én jól megszokott parkomban, megint csak bámulom a nyüzsgő életet élő emberek rohanó világát és gondolkozom. Ez a kedvenc időtöltésem, bármilyen furcsán is hangzik.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A hosszúra nyújtott gondolatmenetemet egy kis szőrcsomó kutya szakította meg, aki a lábamhoz futott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát te, kiskutyus? – mosolyogva vettem az ölembe és megvakargattam a füle tövét.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jaj, ne haragudj, mindig elszabadul. – szólalt meg egy kedves női hang mellettem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Semmi baj, aranyos kutya. – néztem a lányra, aki szőkésbarna hajjal és kék szemekkel rendelkezett. Szimpatikusnak tűnt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Leülhetek melléd? Várok valakit, de úgy tűnik, késik.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze, ülj csak le. – mosolyogva figyeltem a kutyust, aki látszólag nagyon jól érezte magát a társaságomban. – Hogy hívják ezt a kis szőrcsomót?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Bobby. Jól lehet vele pasizni, csak azért van. – nevetve adott neki valami jutalomfalat szerűséget. – Te is vársz valakit?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem, én csak merengek, gondolkodom. – néztem rá</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gyakran csinálsz ilyet?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szinte minden nap kijárok ide.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Érdekes személyiségnek bizonyulsz számomra. – halvány mosoly jelent mg az arcán.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És az jó, vagy rossz? – dőltem hátra a sűrű, zöld pázsitra.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó, teljes mértékben jó. – feküdt ő is el, és mindketten szótlanul bámultuk a gyönyörű bárányfelhős kék eget.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem sok barátom van, és sokat vagyok egyedül, de ezzel a lánnyal kapcsolatban furcsa érzéseim voltak. Mintha már ismerném valahonnan. Nem szokásom csak úgy idegenekkel beszélgetni, de benne egyből ”megbíztam”.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát ti meg mit csináltok? – takarta el fölöttünk állva a Napot Tom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tom. – pattant fel a mellettem fekvő lány és 2 puszival köszöntötte.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">”- Ezek ismerik egymást? – kérdeztem magamban”</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dorothy, látom megismerkedtél Emmával. – mosolyogva nézett rám Tom miközben a lány csinos derekát karolta át.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te vagy Emma? – nézett rám nagy szemekkel</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te vagy Dorothy? – álltam fel és újra végignéztem rajta.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Milyen vicces a sors, hogy nélkülem is megismerkedtek. Pedig velem együtt mennyivel jobb lett volna. Hiszen én fényt viszek az emberek életébe. – kezdett egoista szónoklatba az afrofonatokkal rendelkező fiú.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jahj Tom, ne kezd el. – forgattam meg a szemem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jól van, jól van. Amúgy is sietünk.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó szórakozást nektek. – indultam is el a park kapuja felé</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Emma, Bill keresett, azt hiszem, már nálatok van. – kiabált utánam Tom és a szavak hallatán a szívem kihagyott egy dobbanást.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-63477937788383861242011-06-17T10:04:00.000+02:002011-06-17T10:04:12.298+02:007. Az igazi csók<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Csupán egy századmásodpercig habozott. Előrébb hajolt és rátapasztotta a száját a számra. Kikapcsolódott az egész világ, eltűnt a hold, az ég, felszívódtak az utcák is a semmiben. Csak ketten léteztünk a sötétségben, élve, létezve, elevenen. Hihetetlen, hogy az egyik percben még nyugodtan ültünk egymás mellett, a másikban meg... már egymás karjaiban hevertünk. És csókolóztunk. Mint aki még sosem csinált ilyet. Nem is: mint akik régen sűrűn és élvezettel csókolóztak, de azután megfosztották őket ettől. Majd hirtelen újból egymásra találtak, és rájöttek, milyen jó az. A világon a legjobb. Úgyhogy újrakezdték. Alaposan.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem tudtam gondolkozni, de nem is akartam, hisz megtörtént az, amire évek óta vártam. Megcsókolt… egyszerűen megcsókolt az az ember, akibe szerelmes vagyok. Bár részeg volt, és valószínűleg nem tudta, hogy mit tesz, de én akkor is olyan boldog voltam, mint még soha. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a felettébb kellemes érzésnek. Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled. Félek, hisz Bill nem az enyém, barátnője van, akit most csalt meg velem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ekkor lágyan eltávolodott tőlem, de csak alig pár centire és mélyen a szemembe nézett. Csillogott a szeme az alkoholtól, <span> </span>és nekem furcsa módon lelkiismeret furdalásom lett.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért… miért tetted ezt? - suttogtam</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert jól esett, és mert a legjobb barátnőm vagy. – simította meg az arcom</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De a legjobb barátok nem csókolóznak.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor mi vagyunk a kivétel. – mosolyodott el és ezzel szorongatta a szívem. El sem tudja képzelni, hogy mennyire szeretem Őt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem tu…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi újság fiatalok? – huppant mellém újra a semmiből Tom, amit én egyből ki is használtam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh, Tom. Jó, hogy jössz. Haza tudnál vinni? – kérdeztem és ránéztem, miközben Bill átkarolt és egy alkoholos édes puszit nyomott az arcomra, amitől talán egy hangyányit meg is remegett a hangom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hajnali 2 van, fiatal még az idő. – mosolygott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ha nem viszel, tudod, hogy elmegyek egyedül és te leszel a felelős, ha valami perverz megtámad az éjszaka közepén. – néztem ártatlanul.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó jó, elviszlek. – állt fel sóhajtva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia Bill. – néztem rá és megöleltem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. – halkan és nem tudom, hogy mik járhattak a fejébe de nagyon elgondolkozhatott.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi ez a szótlanság? – nézett rám Tom már a hazaúton.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak furcsán érzem magam. – döntöttem sóhajtva a fejem az ablaküvegeknek. –Amúgy te hogy hogy nem ittál? – tereltem, hátha nem kérdez rá a problémámra.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Holnap délelőtt randim lesz, és nem akarok másnaposan elmenni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szóval egy lány végre elrabolta a szíved. Ő az, akivel randizgatsz, és nem adja oda magát?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, ő Dorothy. Különleges lány. – mosolyodott el.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gondoltam, hisz egy átlag lánnyal nem kezdenél. – forgattam meg a szemem. – Legalább 90-60-90 és szőke cicababa?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Talán 91-60-90, szőkésbarna és nem cicababa. Nagyon szép és kihívás nekem, hogy megszerezzem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szóval csak dugni akarsz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Részben.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ha nem lennél a legjobb barátom úgy nyakon vágnálak. – néztem rá felhúzott szemöldökkel</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Várj, és akkor összeveszünk és lesz békülős szex? – a jól megszokott huncut vigyor ült ki az arcára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Álmodj. – sóhajtottam és a ház elé értünk. – Mész is vissza vagy bejössz</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, lehet Billnek szüksége lenne rám, eléggé kivan… de bemegyek. – mondta majd már szállt is ki.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Halkan, Julia már biztos alszik. – nyitottam ki az ajtót.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És ha valami szado-mazo estét tart? </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze, valószínű. Tom, te olyan hülye vagy. – nevettem</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért, neki is szüksége van szexre, mint mindenkinek. Neked is. Ha szeretnéd én segítek rajtad. – húzogatta a szemöldökét és megfogta a fenekem, miközben előtte mentem fel a lépcsőn.<br />
- Chsss… ha felkelted, komolyan nyakon verlek. – suttogtam</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mást nem akarsz verni? – kérdezte vigyorogva mikor már az ajtóm csukta be maga mögött.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Fárasztó vagy, ugye tudod? – dőltem le az ágyra és a kezembe temettem az arcom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát hogyne tudnám. – feküdt mellém. – De te így szeretsz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, most az egyszer igazat mondtál. –vigyorogva fordultam felé.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem akarod elmondani, hogy miért vagy ilyen búval baszott? – simított ki egy hajtincset a szememből.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát… magam sem tudom. – nem szívesen hazudtam neki.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Az ember nem szokott csak úgy szomorú lenni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én igen. – vontam meg a vállam és hozzábújtam, mikor a hátára feküdt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom. – dugtam az arcom a finom illatú nyakába.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És azt tudtad, hogy az emberek nem szoktak ilyen sok ruhába aludni? – lassú mozdulattal nyúlt be a felsőm alá.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Veszed ki onnan a kezed te perverz állat! – motyogtam már csukott szemekkel.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó, próbálkozni lehet. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó éjt Tom. – nyomtam egy kis puszit a nyakára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hey, nem mondtam, h itt alszom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor menj el.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kedves vagy, de megvárom, míg elalszol. - simogatta a hátam, és én ennek hatására lassan álomba merültem, ám még mindig a csók hatása alatt voltam. Percekkel később Tomot is meglátogatták az álommanók.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-1299977373595603042011-05-28T11:44:00.001+02:002011-05-28T11:59:19.152+02:006. Alkoholos befolyásoltság alatt<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely. Ez járt nekem is. Mióta közölte velem Bill a ”remek” hírt, csak ez jár a fejemben, pedig már 2 hete volt. Dühöngtem, sírtam, toporzékoltam… a semmiért. Hisz én vagyok az a hülye, aki nem képes elmondani neki, hogy szereti. De mégis az volt a dologban a szomorú, hogy valójában kedvel engem, de évek óta csak barátként kedvelt. Őszintén és mélyen törődtünk a másikkal. Most meg itt állok dühöngő hormonok áldozataként, és valósággal belerokkanok a vágyba, hogy védelmezzem. Csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Így történt ez egy szombat este is, mikor egy buli keretében ünnepeltük meg David szülinapját. Igazából nem sok kedvem volt hozzá, de Tom nem hagyott békén, így elmentem. Annyira szívesen elmondanám neki az érzéseimet, hogy tudjon segíteni rajtam. Nagyon féltem, hisz akkor este láttam először Bill barátnőjét. Ott mutatta be. Ha nem utálnám a lányt, azt mondanám, hogy szép. De így… ronda, cicababa, nyávogós. 100 meg 100 indokot találnék, amiért nem illik Billhez.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Épp egy pohár pezsgőt iszogattam magányosan mikor ’szerelmem’ úgy döntött illő nekem is bemutatni újdonsült barátnőjét. A gyomrom ökölnyire szorult össze rögtön.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Emma, be szeretném mutatni a barátnőmet, ő itt Leah. Kicsim, ő itt a legjobb barátnőm, Emma. – beszélt csillogó szemekkel, miközben a lány kezét szorongatta.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra…hát nem nagyon jött össze. Leah csak intett egyet, ebből is látszott, hogy ő sem kedvelt meg első látásra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ekkor valami csodálatos módon jött Tom és ”elrabolt” arra hivatkozva, hogy valami nagyon fontosat kell mondania. Láttam Bill arcán, hogy kétségek merültek fel benne.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na mi az a nagyon fontos? – ültem le vele az erkélyen elhelyezett kis puffokra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Semmi, csak láttam az arcodon, hogy nem vagy túl lelkes Leahval kapcsolatban. – közben ő rágyújtott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Miért lennék? Miatta nem foglalkozik velem Bill. Szó szerint leszar. – morcosan vettem ki a kezéből az égő nikotin rudat és jó mélyen beleszívtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudod, hogy fontos vagy neki, de ez egy ilyen időszak. El kell fogadnod.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- És ha nem akarom elfogadni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nincs nagyon más választásod.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elegem van. – sóhajtottam és a gyönyörűen kivilágított város fényeit néztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elhiszem, de kibírod. Segítek. – kulcsolta össze a kezeinket mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Köszönöm. –döntöttem a vállára a fejem majd mivel alig 20 centire ültünk egymástól, hozzá tudtam bújni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jobban lennél, ha smárolnánk? – huncut mosolyra húzta ajkait.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hm…talán igen. – néztem mélyen a szemébe.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Komolyan? – látszott rajta az őszinte meglepődés.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aham, komolyan. – bólintottam és közeledtem felé, mire ő is megindult. 2 centire az ajkától megálltam. – Mondták már neked, hogy hülye szexista állat vagy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Párszor… - mondta és épp lekapott volna, mikor elhúzódtam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Úgy bírom, hogy mindig beveszed, hogy smárolnék veled. – vigyorogva –Amúgy is barátnőd van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogy van. Csak néha járunk össze.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szexelni?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem, nem adja könnyen magát.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert okos és tudja, hogy csak a farkad után mész.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Gonosz vagy… - húzta össze a szemöldökét és újabb cigit vett elő.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Te meg meg fogsz halni 40 évesen, ha így folytatod. – vettem el tőle a cigit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogy.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De akkor megyek veled.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hülye vagy.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Így szeretsz. – pislogtam angyalian mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jahj… ezek a mai fiatalok. – rázta meg a fejét<br />
Felnevettem, majd tovább folytattuk ezt a felettébb ”okos” párbeszédet. Azt sem tudom meddig voltunk ott kint, de jó sokáig lehettünk. Ezt a következtetést pedig nem másból vontam le, minthogy egy jócskán ittas állapotban lévő Bill huppant mellénk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hupp… sziasztok. – karolt át. Büdös alkoholszaga volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Öcsi, mennyit ittál? – vigyorodott el Tom olyan ’ezazénöcsém’ mosollyal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Csak egy …kicsit, megünnepeltem mindenkivel David szülinapját. – nehezen szedte össze a mondatait.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, veszem észre, de… - ekkor megcsörrent a telefonra és magunkra is hagyott minket Billel, aminek nem nagyon örültem, hisz tudtam milyen Bill ittasan. Kiszámíthatatlan.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi az kicsikém? Miért búslakodsz? – bújt a nyakamba.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem szomorkodom. – toltam kissé el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Látom rajtad. Tudod, hogy nekem elmondhatod. – adott egy alkoholos nagy puszit az arcomra, amitől muszáj volt elmosolyodnom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hiányzol… - mondtam és a szemébe néztem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- De hát itt vagyok. – nézett értetlenül.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mindegy Bill, hagyjuk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mond el, hogy mit gondolsz…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát jó, most elmondhatom, hisz holnap semmire nem fogsz emlékezni, de legalább egyszer a szemedbe akarom mondani, hogy ...szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. – végig a szemébe néztem. Ám ekkor egy olyan dolgot tett amire életemben nem számítottam volna…</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-15450438101056878852011-05-20T21:25:00.000+02:002011-05-20T21:25:32.285+02:005. Mikor a szív apró darabokra törik...<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, és óriási volt. Hatalmas nagy terem, tele volt gitárokkal az egész.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aha. – unottan bámultam a padlót.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Megvettünk 2 fantasztikust, majd kipróbálhatod.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aha.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem is értem miért nem jöttél velünk…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jah.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mert a gitárok között volt egy nagy aligátor is. – mondott Tom sületlenséget, hisz rájött, hogy egyáltalán nem figyelek a mondandójára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aha… mi? Egy aligátor?- néztem végre rá.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó, hogy leesett, hogy neked beszélek. Már vagy 5 perce. – ült le mellém az ágyamra sóhajtva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Bocsi, elgondolkodtam. – hajtottam a vállára a fejem, mikor átkarolt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Min? Valami baj van? – simított ki egy barna hajtincset a szemem elől.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, nem tudom. Billel elvileg filmeznénk. De 1 órája felhívott, hogy nem ér rá, mert találkozott valakivel és ott kell maradnia. Ezt a filmezést már 2 hete tervezzük, mert mióta stúdióztok, kb. fél órát sem szán rám, mert olyan fáradt. Persze ezt megértem, csak rosszul esik és csalódott vagyok kicsit. – sóhajtottam hatalmasat</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kislány, tudod, hogy milyen Bill. Most nem ér rá, de később biztos kárpótolja ezt. – vigasztalt szavaival az afrofonatos herceg.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom, de…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ekkor nyitódott az ajtó, és Bill úgy lépett be rajta, mint egy angyal. Egy fekete angyal. Mint mindig, most is letaglózott a szépségével és édes mosolyával.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Sziasztok. Bocsi a késésért, van ám megfelelő magyarázatom. – dobta mellém magát és egy puszit nyomott az orcámra.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát nagyon remélem. – kezdtem szokásos durcázásomba.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, jó, én magatokra hagylak titeket. Jó filmezést. – lépett le Tom. Számomra túl gyorsan, talán ő is érezte, hogy most Billre van szükségem, csakis rá.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, várom a magyarázatot, aztán filmezzünk. – ültem fel, apró mosollyal az arcomon, és gyönyörű szemeibe néztem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Képzeld, találkoztam valakivel. – mesélte csillogó szemekkel. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Aha, ezt mondtad. Nem tudom minek kell ilyenkor is üzletelni, én komolyan egyszer odamegyek és el…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem Emma, nem üzlet volt. – szakított félbe. – Egy lánnyal találkoztam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Egy egészen rövid pillanatig fel sem fogtam, hogy mit mondott. Egy lánnyal? Egy LÁNNYAL?</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tessék? De hol…és mikor? Miért? – tettem fel buta kérdéseimet, amik eszembe jutottak és kissé kétségbeesetten vártam valami olyan választ, ami nem fáj a szívemnek.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Egy kávézóban. Ma délután és mert elhagyta a pénztárcáját, én megtaláltam, visszaadtam aztán a kávézóban maradtunk és beszélgettünk. Emma, el sem hiszed mit érzek…olyan, mintha valami új lépett volna az életembe. Ő…ő más. Ő csodás lány. – kezdett áradozásba, miközben a szívem kis darabokra tört. Nyomok után kutatattam az emlékezetem szűrőjén át, megpróbáltam visszaidézni a pillanatot, amikor a dolgok kezdtek elromlani. Hol volt az a pont, amikor a szél feltámadt odakint, leveleket kavart könnyedén, megjelentek azok a kis kellemetlen fuvallatok, amelyek szoknyákat libbentenek föl, és kalapokat kapnak le fejekről? Az a pont, ahol egy filmben szélcsengők kezdenek hátborzongatóan csilingelni, boltok céltáblái nyikorognak és himbálóznak, kutyák vonyítanak nyugtalanul, és az idősebb és bölcsebb városi népek gyanakodva néznek fel az égre? Mert az mérhetetlenül bosszantó a dologban, hogy semmi szokatlant nem vettem észre. Nem voltak áruló nyomok, nem voltak figyelmeztető jelek. Nem vettem észre, hogy Billnek egy nőre van szüksége. Aki nem én vagyok. Határozottan nem én.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Igazából nem is tudom mit éreztem. Csalódottságot? Igen. Szomorúságot? Igen. Féltékenységet? Talán. Egy dolgot tudtam biztosan. Sírni akarok, ordítani és elmondani neki, hogy szeretem Őt, hogy meghalnék érte és, hogy kell nekem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem mondasz semmit? – kérdezte, mikor látta, hogy semmi hozzáfűznivalóm nincs és a takaróm bámulom mereven.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem tudom. Én…tök jó, ez…tök jó. – mosolyodtam el erőltetetten. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Örülök, ha te is így látod. Holnap is találkozunk és…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elmegyek a mosdóba. Indítsd el addig a filmet. – mondtam és siettem is ki. Amint bezárkóztam a wc-be, zokogásba kezdtem. Azt akartam, hogy álom legyen. Nem tudom mennyi ideig voltam ott bent de nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen, amelyen valaha hazajuthatsz.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-69339124982871574862011-05-03T12:05:00.001+02:002011-05-03T12:11:01.180+02:004. Az álom<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Átölelte derekamat, szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt. Nyelve lassan merészkedett át a számba, és ha nem tartott volna, esküszöm a földről kellett volna összeszedni. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ekkor azonban édes simogatásra ébredtem és lassan nyitottam fel szemhéjam. A fény még bántotta a szememet.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hahó, álomszuszék, ideje felkelni. – mosolygott Bill mellettem ülve. Ekkor eszméltem csak fel. Az egyik hamburgi stúdióban vagyunk (amit én csak a második otthonunknak hívok). Álom volt, álmodtam, hogy Bill megcsókolt. A francba, pedig olyan… olyan gyönyörű volt! </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mennyit aludtam? – kérdeztem halkan, miközben a számra tettem az ujjaim. Komolyan mintha éreztem volna perzselő ajkait és finom csókjait.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát, kb. fél órát. Csak megbeszéltük a lemezfelvételhez a szükséges infókat, és most fogjuk felvenni az első számot. Ezért is ébresztettelek fel, hogy le ne maradj. – mosolygott édesen.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Köszönöm. Csak ledőltem egy kicsit, nem gondoltam, hogy elalszom. – közben a stúdiószoba felé vettük az irányt.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Semmi baj tökmag. – borzolta össze az amúgy is kicsit kócos hajam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Naaa .- kezdtem rögtön igazításba durcásan.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Imádom mikor durcás vagy. – nevetve állt meg és fordított maga felé.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én nem. – durcáskodtam tovább, mire lágyan magához ölelt. A szívem máris repesett a boldogságtól, és átöleltem vékony derekát.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szeretlek Emma. – suttogta, miközben egy puszit nyomott a fejem búbjára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Én is Bill… én is. – mondtam és azt kívántam, bárcsak tudná, hogy szerelemből szeretem. Hogy mennyire sóvárgok utána. Hogy akár egy csókjáért az életemet adnám.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Lassan elengedett és a stúdióba húzott ahol David és a többi 3 fiú, meg egy ismeretlen férfi tartózkodott. Később megtudtam, hogy az ismeretlen férfit Stefannak hívják és ő fog segíteni a számok felvételében.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Bill bement az ajtón, az üveggel elválasztott szobába. Felvette a fülhallgatót és a mikrofon elé állt. </span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Akkor az In your Shadow című számmal kezdünk. – nyomott le egy kis gombot Steff így Bill is hallotta a mondanivalóját és egy aprót bólintott. Láttam rajta, hogy izgul. A lágy dallam lassan felcsendült és feszült csend volt. Senki nem beszélt, csak Billt figyeltük. Gyönyörű ajkai elváltak egymástól és énekelni kezdett, miközben az előtte lévő papírlapot tanulmányozta.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">„I hate my life. <br />
I can't sit still <br />
for one more single day, <br />
I've been here waiting, <br />
for something to live and die for <br />
Let's run and hide.”</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A szavak hallatán, gerincemen végigfutott a hideg és csak Őt tudtam nézni. Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, és csak néztem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörűbbnek láttam az arcát, mint az előző percekben: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása, hogy újra és újra beleszerettem. Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, még ha nem is úgy, ahogy te Őt. Reménykedem, hogy egyszer, talán egy pillanatra is, de úgy fog rám gondolni, mint egy nőre, és nem mint a legjobb barátjára. Mert a Remény az nagy úr.</span> <span style="font-family: "Palatino Linotype";">A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Mikor Bill a refrénhez ért, nem bírtam tovább és könny szökött a szememben. Ebben a pillanatban nézett fel a papírokból, és egyenesen a szemembe nézett. Ismét megremegtem, ezt már a mellettem álló Tom is észrevette.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jól vagy, kislány? – karolt át mosolyogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze, csak…csak ez gyönyörű. Egy kicsit elérzékenyültem.– mondtam halkan és rápillantottam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Megértem. – simogatta meg a hátam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Egyébként nem felejtettem ám el a reggeli dolgot. – húztam össze kissé a szemöldököm.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ahj, azt hittem megúszhatom. – morogta édesen és ezzel mosolyra fakasztott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem fogod, még majd leverem rajtad.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Oh, nem félek én attól. – perverz vigyor ült ki az arcára.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, kezdődik. – forgattam meg a szemem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ne mond, hogy nem gyűrnéd velem össze a lepedőt. – húzta fel a szemöldökét még mindig vigyorogva.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Fúj, Tom! Ne már! – csaptam mellkason nevetve, ekkor lépett ki Bill az ajtón. Őszinte mosoly ült ki az arcomra, és reméltem, hogy tudta, mennyire büszke vagyok rá.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-64922223659987871742011-04-30T14:34:00.000+02:002011-04-30T14:34:53.247+02:003. Fagyizásból érzékiség<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mikor mondta Tom, hogy nagy nap, akkor olyan furcsa volt. Mert… végülis ti már hozzászoktatok ehhez. – még mindig a parkban ücsörögtünk, immáron fagyival a kezünkben.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, de mégsem. Mert már hozzászoktunk, hogy új számokat veszünk fel, de minden album más és más.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Értem. Kíváncsi leszek, mit hoztok össze. – vigyorodtam el, mert az orra csokifagyis lett.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát én is… tudod, mikor feléneklek egy dalt, az olyan mintha tényleg belőlem jönne és… - kezdett hosszú magyarázásba, de én nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés, és a füvön fetrengtem, míg ő furcsa fejjel ült, és nézett, mint egy hülyét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Cso…cso..csoki… - próbáltam kinyögni nevetés közben, de nem nagyon jött össze.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Mi bajod van?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Megvártam, míg lenyugszom. Kellett hozzá 2 perc.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Fagyis az orrod. – mondtam zilálva a nevetéstől.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ezen röhögtél ennyi ideig? – vonta fel a szemöldökét és egy zsebkendővel letörölte a fagyit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Olyan röhejesen néztél ki. – vigyorogtam továbbra is.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Áhh, igen? – gonosz mosoly ült ki az arcára és közelebb húzódott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Öhhm… igen!? – kérdeztem bizonytalanul és hátrébb húzódtam, mikor már túl közel volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, megállj csak! – pattant fel és én sem voltam rest, azonnal futásnak eredtem. A park a mi nevetésünktől zengett. Éreztem, hogy utolért és pillanatok alatt a földön találtam magam, Bill pedig rajtam feküdt. Zilálva fordultam meg alatta nagy nehezen. Ő viszont egyáltalán nem mozdult rólam, amit nem bántam természetesen. Nem tudom mennyi ideig feküdtünk így, de nem is érdekelt. Hisz éreztem lélegzetét a nyakamon, és hozzám simult gyönyörű teste. Máris a mennyországban éreztem magam. Valaki mindig megszakította ezeket az együtt töltött pillanatokat, ám ezúttal senki sem zavarhatott meg bennünket, csak mi magunk. A bizsergető érzés egyre erősebb lett, a mellkasomból szétáradt a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elöntötte a forróság. Nem tudtam betelni vele. Azt hittem, jól ismerem az éhség természetét, de ez a fajta éhség egészen más.</span> <span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem próbált meg közeledni hozzám, vagy szóba elegyedni velem, és én sem engedtem volna meg, ha eszébe jut is. De a szívem sóvárgott utána.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Bevallom, nagyobb mámort lelek a szenvedélyben, mint az imában. Az efféle szenvedély már ima. Bevallom, még mindig imádkozom, hogy érezhessem Bill ajkának érintését, simogató kezét, karjainak ölelését. Bevallom, még mindig éhezem rá, hogy testem lángra gyújtsák, hogy felébredjünk egy álomban, távol e zavaros helytől, ahol már nem is vagyunk önmagunk. Tudni akarom, hogy ez örökre, mindörökre az enyém. Önző vagyok-e? Nem tudom. Viszont azt igen, hogy szükségem van rá. Bár tudom, hogy soha nem fog rám úgy tekinteni, mint a szerelmére, mégis reménykedem.</span> <span style="font-family: "Palatino Linotype";">Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. Bill viszont nagyon is értékel, hisz a legjobb barátja vagyok. Akárcsak ő nekem. Mert amikor egy igaz barátot képzelek el magamnak, akkor egy olyasvalaki jelenik meg lelki szemeim előtt, aki szeret engem és törődik velem. Áldozatokat is hajlandó hozni értem, akárcsak én érte. Meg lehet bízni benne, a nézeteimet és a véleményemet megoszthatom vele, és nem hagy cserben akkor sem, ha le vagyok eresztve. Ő az igaz barát, aki minden esetben kitart mellettem. Semmi sem ingatná meg az igaz barátomba vetett hitemet. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy nem veszteném el soha, hacsak nem tennék valami olyasmit, ami nem fér bele a barátról kialakított képbe. Bill és Tom ilyen nekem. Soha de soha nem válnék meg tőlük, amíg ők azt nem akarják.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Menjünk lassan, még el kell készülnöm. – mászott le rólam, ami komolyan mondom fájt. Máris hiányzott a teste melege és az érintése.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudod, hogy nekem smink nélkül jobban tetszel. – álltam fel a segítségével, mikor nyújtotta a kezét.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom. Na, gyere, te kis tökmag. – mosolyogva sétáltunk vissza a Kaulitz házba, kéz a kézben.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><br />
</div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-35318267006627315212011-04-26T09:32:00.000+02:002011-04-26T09:32:28.330+02:002. Újra Ővele<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ahogy a Nap sugarai cirógatták gyönyörű arcát, nekem még gyönyörűbbé vált. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Igen, rá lehetett már jönni, hogy fülig beleszerettem a fekete hercegbe. Már évek óta elrabolta a szívemet és kegyetlenül birtokolja… sajnos a tudta nélkül. Legjobb barátok vagyunk, de mégis iszonyúan szeretem. Ő egyelőre nem jött rá, és úgy vagyok vele, hogy addig a jó. Nem akarom, hogy egy szerelem keresztezze az évek óta tartó szoros barátságunkat.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szia tökmag. – mosolyodott el, és máris elém lépett, hogy a fejem búbjára nyomhasson egy nagy puszit.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jó reggelt álomszuszék. Végre kidobott az ágy. – mosolyogva néztem fel rá. Több mint egy fejjel magasabb nálam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Áh, nem aludtam én, csak lustálkodtam. – a huncut mosoly neki is megbujkált a szája szélén, akárcsak a bátyjának.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, menjünk már, olyan jó idő van kint. Egy pillanatot sem akarok a nyáron a szobámban kuksolva tölteni. Hétágra süt a nap, zúzzunk ki. – pörögtem fel máris. Nekem ehhez bármi elég.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nyugi már, még meg sem reggeliztem. – háborodott fel Bill.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem is kell, így is túl kövér vagy. – mondtam komoly arccal.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tényleg? Kövérnek látsz? – ijedt meg édesen. Szívesen a karjai omlottam volna, hogy elmondjam, mennyire tökéletesnek látom.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Olyan buta vagy. – mosolyogtam el magam végre. – De most már tényleg nyomás öltözni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Ma nem tartok veletek. – mondta Tom miközben kávézgatott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hogy hogy? – néztem rá kérdően.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Randim lesz.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hey! Azt mondtad a randikat estére hagyod, és ma együtt leszünk végre! – sértődtem be egyből, és teljesen jogosan. Ezek az első napok a nyáron, hogy együtt lehetünk hárman, mint ahogy évek óta tesszük.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom, de ez más. Ő egy nagyon különleges lány, és nem akar máskor és…</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Jah, oké. Ha neked fontosabb egy csaj, akkor menj csak. – kaptam fel a vizet és Billre néztem. - Várlak a parkban, ha egyáltalán akarsz jönni…- mondtam majd siettem is ki.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Tom most iszonyúan megbántott. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de ő tudja a legjobban, hogy mennyire fontos ez nekem. Könnyen felkapom a vizet, tudom magamról, de most nekem volt igazam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Leültem a pár megszokott kis parkocskám közepére a sűrű, vakítóan zöld pázsitra. Elmosolyodtam és mélyen magamba szívtam a friss nyári levegőt. Egyszerűen meghalnék, ha nem jöhetnék el ide minden nap. Amit mi megszokottnak tartunk, az valójában egy újabb lehetőséget, egy újabb kalandot hordoz. És mégsem vesszük észre, hogy minden áldott nap más, mint a többi. A mai napon valahol kincs vár. Meglehet, hogy egy röpkén átsuhanó mosoly az. Az élet apró és gigászi csodafüzér. Nincs benne semmi unalmas, mert állandóan változik minden.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Ebben a pillanatban Bill huppant mellém. Máris hevesebben dobogott a szívem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igazán megvárhattál volna…- lihegett kissé, valószínűleg futott.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem volt kedvem hallgatni Tom magyarázkodását, hogy egy csaj fontosabb neki, mint én. – vontam meg a vállam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Dehogy fontosabb, csak tudod, mindig a farka után megy.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom… - sóhajtottam egy nagyot.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Majd bocsánatot kér, hidd el. – karolt át, fejem pedig a vállára hajtottam.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tudom. És tudom, hogy meg is fogok neki bocsájtani, csak most jó egy kicsit durcásnak lenni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Imádsz durcáskodni, és minden pillanatot kihasználsz, jól ismerlek már. – vigyorodott el szélesen, mire én csak az oldalába böktem.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Na, ne akard, hogy visszaadjam. – szisszent fel</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem is akarom. – nyújtottam rá a nyelvem kislányosan és máris elfeküdtem a fűben, a fejem pedig ölébe helyeztem. Máris pillangók ezrei lepték el a gyomrom és össze vissza ficánkoltak. Így alulról nézve is csodaszépnek találtam.</span> <span style="font-family: "Palatino Linotype";">Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá. Most (és eddig már nagyon sokszor) Bill a leggyönyörűbb nekem. Elképesztett, hogy valaki, aki ennyire veszélyes és távoli, ilyen gyönyörű tud lenni.</span></div><div class="MsoNormal"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Szerinted mikor hal meg egy ember? – le sem tudtam venni róla a szemem, ám ő csak ekkor pillantott rám.<br />
- Talán, amikor keresztüllövik a szívét egy golyóval?<br />
- Nem.<br />
- Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget?<br />
- Nem. Hanem akkor... ha elfelejtik. – mondtam halkan.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-74524885516894251752011-04-23T09:49:00.000+02:002011-04-23T09:49:21.029+02:001. A kezdetek<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Mai napig bánom, hogy én nem voltam ott a kocsiban a szüleimmel. Inkább én is szerettem volna meghalni, mintsem nélkülük élni már több mint 2 éve. Egy jó ideig magamat okoltam a halálukért, de aztán belegondolva talán ennek így kellett lenni. Talán Istennek valami célja van velem, hogy életben hagyott és vigyáz rám. Minden nap újra és újra lejátszódik bennem az a jelenet, ami a balesetük előtt történt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Apa, kész vagyok, mehetünk. – jöttem le az emeletről a tornatáskámmal együtt, már menetre készen. Ekkor láttam, hogy szüleim kiöltözve készülődnek elhagyni a házat. – Azért várjatok meg engem is. És minek öltöztetek így, ez csak egy balettelőadás. – mosolyogtam, de rögtön le is hervadt a mosolyom, mikor apám a fejéhez kapott és kissé kétségbeesett szemekkel nézett rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Kicsim…én, teljesen ki ment a fejemből és megszerveztem egy céges összejövetelt. Ne haragudj kérlek. – lépett hozzám, hogy átöleljen, de én könnyes szemekkel toltam el.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Elfelejtetted? Hogy felejthetted el? 2 hete szóltam és tudod, hogy milyen fontos ez nekem. – sírtam el magam</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, tudom kicsim. De nem mehetünk. A cég…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- A cég? – vágtam közbe és emeltem fel a hangom. – Megint az a rohadt cég. Az az életed, én már nem is számítok neked. Utállak! Tiszta szívemből gyűlöllek! – kiabáltam, majd felfutottam a szobámba.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna? Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem bocsájtottam meg magamnak. Nem vagyok rá képes azóta. Úgy ment el, hogy bocsánatot sem tudtam kérni tőle. Fáj… még most is fáj, és nem tudom, mikor érzem majd úgy, hogy megbocsájthatok magamnak. Hoztam egy áldozatot akkor. Soha többé nem fogok balettozni. Pedig a balett volt az életem. Apa íratott be balettozni, mikor 8 éves voltam. De… ha ő nincs velem, és nem nézhet meg tánc közben, akkor én nem táncolok többé.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Julia, elmentem. – jöttem le a szobámból reggel, és miután felkaptam a cipőm már nyitottam is az ajtót.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Emma, várj már, még nem is reggeliztél. – sietett ki a konyhából Julia, de én már ott sem voltam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Azt hiszem, teljes mértékben kiélvezem, hogy nyár van. Még pontosan 61 nap van a nyári szünetből. Juhéé! Annyi minden jó vár még rám, előre látom. 61 teljes nap, amit nem kell a suli falai között töltenem. Az ikrekkel már ki is terveztük, hogy mi mindent fogunk csinálni. Te jó ég, az ikrek! Róluk még nem is meséltem. Ők az én legjobb barátaim. 2 kelekótya lüke kölyök, akiket imádok. Pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Bill és Tom teljesen különbözőek. Bill, a kis rokkerporonyt már évek óta különcködik az ő rapper bátyjától.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ők és 2 barátjuk –Georg és Gustav- alapították 5 éve a Tokio Hotel nevű formációt. Hihetetlen energiával robbantak be a köztudatba és azóta a csúcson vannak. Sokszor utaznak, de legtöbbször lógok a suliból és velük megyek. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Mint minden reggel, most is én keltettem őket. Már kulcsot is szereztem több mint 3 éve a lakásukhoz. Amint benyitottam a házba a 3 kutyusuk már ugrott is rám. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hey, nyugi! – mosolyogva simogattam meg mindet. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Késtél, már fent vagyok. – lepett meg Tom, mikor kilépett a konyhából egy szál boxerben.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Tom. Hát ő egy nagyon helyes nőcsábász. Kihasználja, hogy ezrével bomlanak érte a csajok országszerte. Nem tudnék úgy nézni rá, mint egy pasira, mert ő olyan nekem, mint ha a bátyám lenne. Imádjuk húzni egymás idegeit.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Bocs, elaludtam kicsit. – mosolyogva mentem mellé és megöleltem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Persze, már megint pasival aludtál mi? Mondtam, hogy ne sokáig szexelj, mert ma nagy nap van és jössz velünk. – vigyorgott, mire jól fejen csaptam.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Auh, ez fájt. – játszotta el, megbántottságát. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Megérdemelted. Mi az, hogy pasival? Mikor láttál te engem pasival az utóbbi 3 évben? – tettem csípőre a kezem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Egyszer mikor rád mászott az a Brian gyerek.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Igen, őt le is koppantottam, mert csak a lábam közé akart bejutni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Nem csodálom.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Tom! Mikor voltál te utoljára csajjal, hogy ilyen szexista vagy?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hétfőn.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Az 3 napja volt.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">- Hát én is erről beszélek. – mondta, mire csak megforgattam a szemem, ám ekkor belépett Bill is. Álmos arca és kócos haja most is tökéletes volt.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1966976534463566542.post-686482788714148672011-04-20T20:05:00.000+02:002011-04-20T20:05:29.177+02:00Bevezető<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Az élet egy ajándék Istentől, amit meg kell becsülni. De mégis milyen ajándék ez, hogyha a végén csak szenvedünk és úgyis vége mindennek? Ha szomorúságot okozunk szeretteinknek azzal, hogy eltávozunk közülük? Én nem szerettem volna ezt, de ugye senkinek nincs választása, hogy meg akar-e születni. A Sors, vagy Isten keze van a dologban. De kérdem én, minek az élet, ha nem olyannak születünk, hogy mindenkinek megfeleljünk? Hogy mindenki szeressen minket és ne szenvedjünk? De… talán már kár ezen gondolkodni, hisz nem tudunk változtatni. Hagynunk kell, hogy az emberek átgázoljanak rajtunk és az érzéseinken, ha nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy megvédjük magunkat.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Könnyes szemekkel pillantottam az égboltra, és vettem tudomásul, hogy nem képzelődtem. Tényleg esik. Imádom az esőt, valahogy mindig megigéz, és nem érdekel, ha bőrig ázom, vagy beteg leszek, szeretem az érzést mikor a természet áraszt el könnyeivel. Olajzöld színű pulóverem már teljesen teleszívta magát vízzel és a nadrágomon is sötét foltok keletkeztek. Elmosolyodtam mikor a parkkal szemben lévő utcára néztem, ahol az emberek fejvesztve rohangáltak, hogy tökéletes belőtt hajuk vagy márkás ruháik meg ne ázzanak. Van aki esernyővel, van aki újsággal védekezett. Mókás látvány az ilyen, én mindig jól szórakozom rajta. Miért félnek az esőtől? Hisz ez ajándék. Manapság az emberek csak méregdrága nyakláncoknak, karóráknak és autóknak tudtak örülni, de az nem igazi boldogság, mert az csak pénzen vett ajándék. Nem olyan, mint az eső, a napsütés vagy a hóesés. Azokat nem lehet megvenni. A pénz nem minden, mégis az emberek megőrülnek érte. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Az eső lassan elállt és máris megpillantottam az apró napsugarakat melyek a sűrű felhőtömegen keresztül átvergődtek. Reménykedtem benne, hogy láthatok egy szivárványt, ami gyönyörű színekben pompázik, de úgy látszik nem érdemeltem meg. Kiskoromban mindig édesapám nyakából nyújtózkodtam a szivárványok felé, hogy elérjem őket. Apám mindig megnyugtatott, és elmondta, hogyha nagyobb leszek biztos elérem őket. Hát nem így lett. 17 éves fejjel még mindig nem érem el őket és már nem is nyújtózkodom értük. Talán az emberek kinevetnének, de ha apám velem lenne, ő megértene. Ő tanított meg arra, hogy örüljek annak, hogy együtt lehetünk, és boldog életet élhetünk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Gondolatmenetemet a telefonom rezgése zavarta meg, ami jelezte, hogy ideje hazaindulnom. Sóhajtva álltam fel a kis fapadról és hazafelé vettem az irányt. Utálom mikor eljön az az idő, hogy elkell hagynom kedvenc kis parkomat. Szinte minden nap eljövök ide és csak gondolkodom, vagy visszaemlékezem. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Hazaérve keresztanyám, Julia kissé aggódva ölelt át.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 36pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype"; mso-bidi-font-family: "Palatino Linotype"; mso-fareast-font-family: "Palatino Linotype";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Emma, végre! Azt hittem már valami bajod történt. – mélykék szemeiben valóban aggódás véltem felfedezni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 36pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype"; mso-bidi-font-family: "Palatino Linotype"; mso-fareast-font-family: "Palatino Linotype";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Csak a parkban voltam. Kissé elszaladt az idő. – vontam meg a vállam és mosolyt erőltettem az arcomra.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 36pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype"; mso-bidi-font-family: "Palatino Linotype"; mso-fareast-font-family: "Palatino Linotype";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Öltözz át, csurom víz vagy, nehogy megfázz. Aztán gyere ebédelni.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 36pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype"; mso-bidi-font-family: "Palatino Linotype"; mso-fareast-font-family: "Palatino Linotype";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span style="font-family: "Palatino Linotype";">Nem vagyok éhes. – mondtam és már el is tűntem a szobámban.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><span style="font-family: "Palatino Linotype";">A nevem Emma Roth, 2 éve elvesztettem a szüleimet egy autóbalesetben, azóta a keresztanyám lett a gyámom. Nagyon kedves és aranyos, de nem tudja még egy kicsit sem pótolni édesanyámat.</span></div>Dinnhttp://www.blogger.com/profile/14959843989201353728noreply@blogger.com6